Napi Hírek, 1925. március/2

1925-03-17 [0104]

/ A választójogi bizottság ülésének folytatása/ Kimondani azt, hogy az ország lakosságának nagy része nem érett arra, hogy a titkossággal éljen s ezzel szemben egyes kerületeket kivenni és megállapítani róluk, hogy ezek a titkos szavazásra érettek, pártpolitika célja nem lehet. Szerinte inkább a városokban j az ipari gócpontokban van he'J az ellenőrzésnek és inkább ott kellene nyilt szavazással választatni,Ha pedig arra az álláspontra helyezkedik a törvényhozás, hogy a titkos szavazást „ egyes kerületekbehbehozza, akkor be kell hoznia az összes kerületekbev Nagyon fontosnak tartja az ajánlási-ivek^körüli^visszaélések kérd€ is,amelyekre igen szórnom példákat mutattak az időközi választások.&arancié | követel a pértgyülések megtartása tekintetében is. Helyesli a közigazgatási biréság bekapcsolását a biráskodás terét Helyesli továbbá azt a gondolatot, hogy a képviselők kötelesek eski/T tenni Tekintettel arra, hogy az a benyomás, mintna ez a javaslat a jelenlegi rendszer megmentésére készült volna csupán, a javaslatot általánosságban nem fogadja el. Rassay Károly magáévé teszi G-ömbös Gyulá/iak a választások tisztaságára vonatkozólag kifejtett álláspont ját *. Ezután megemlékezik arról, hog; hét évvel ezelőtt igen szakszerű vita folyt le ugyancsak a választójogról, amely vitában a mostani miniszterelnök és belügyminiszter mint ellenzéki, képviselők vettek részt és akkor azon az ^állásponton voltak, hogy ilyen kérdést nem lehet hatalmi szempontok felé megoldani, hanem "sakis kölcsönös megértéssel. Tudja, hogy a kormány az ő álláspontját nem fogja magáévá tenni, de mégis el tud képzelni olyan^megoldást,amellyel ezt a kérdést ki lehet emelni az izgatás légköréből. Ezután történelmi visszapillantást vet a titkos^és általános demokratikus választójogért folytatott háromnegyed évszázados küzdelemre. Kifejti, hogy a törvényhozásban mindig voltak apostolai a titkos, általános,

1 demokratikus választójognak, ezért küzdöttek,de meghallgatásra nem találtak. Hangsúlyozza, hogy az 1848.éyi^ .t.c.megalkotói igen nagy lépést tettek előre, azonban a haladástmég nem tekintettek véglegesnek, csak átmenetinek ahhoz, hogy a,z egész népet belevonják az alkotmány sáncaiba, "\ Az alkotmányos élet megindulása után nemcsak a* jog kitérjesZt..se, hanem a választási visszaélések "kérdése is előtérbe kerül és 1872-ben az ellenzék már nem-csak a jogkiterjesztésért, hanec a választási visszaélések ellen is erősen harcolt Megemlékezik arról, hogy az lfl3.évi *,t.c,a Vázsonyi-féle választójogi

k

törvény is kereste a választási viszaélések orvoslását. Ez a törvény sem vezetett azonban eredményhez, mert figyelmen kivül faafeyta a komoly, a legradikálisabb orvoslást ,úz. a titkos v-las'z tó jogot, amely pe-dig egyetlen orvossága a választási visszaéléseknek. ^Szerinte a mostani javaslat sem jelent haladást ebben a tekintetben, sőt épen visszafejlesztést fog eredményezni,még pedig két irányban: a jogkiterjesztés és a választások tisztaságának biztositása tekintetében is. Foglalkozik ezután a javaslat indokolásának azzal a részével,mely ^azt mondja, hogy ez a javaslat a jogkiterjesztés szempontjából a^legutóbbi országgyűlési választójogi törvénnyel szemben rohamos haladást képvisel. Felveti a kérdést, hogy milyen alapon hasonlitja öezsze a^&avaslat a várható eredményt az 1918.évi XVII.t.c,-kel,amelynek alapján nemcsak hogy választásokat nem tartottak,de még az összeirásig 3em jutottak el.A jogkiterjesztés szempontjából nem lehet más mérvadó mint az, hogy kik voltak de facto a választójog élvezetében^ A választójog tekintetében nem maradhatunk el a szomszéd államoktól,Nem mozoghat a választójog ilyen szűk keretek között^akkor, amikor még egy második kamara is létesül, amely maga is bizonyos fékező erőt átkot, Nem osztja azt a felfogást, hogy a Friedrioh-féle választójogi rendelet a szélsőségeknek kedvez. Az első nemzetgyűlés - szerinte becsületesen végezte feladatát, sokkal súlyosabb viszonyok között mint a második és abban sem a baloldali, sem a jobboldali szélsőségek nem voltak ugy képviselve mint ma, eltekintve egy pár "extravagáns*' embertől, A fő az, hogy a Friedri°h-féle rendelettel szemben ez a javaslat , közel 800,000 embert foszt meg jogától. Hivatkozik a francia történelemre és azt mondja, hogy a restauráció megpróbálta a visszafejlsztést,de az uáabb forradalom honorálta a 48-iki,a második köztársaság álláspontját. /Folytatása következik/