Napi Hírek, 1925. március/2

1925-03-21 [0104]

$róf Festetich Sándor: Tisztelt értekezlet! A magam résfeérol a legteljesebb mértékben hozzájárulok mindahhoz K amit az elnök ur őnagyméltósága«s felsőház kérdésére vonatkozólag az,- értekezlet megnyitásakor mondott, tralamint hozzájárulok mindahhoz, .ami-t a prímás ur őeminenciája mondott.a javaslatról, aki nagyon fején találta a szöget,. t4gy a káptalanok választása, mint egyéb kérdések tekintetében. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a javaslat szűkkeblűén csekély helyet juttat az örökös főrendeknek. Helyesebb volt Tomcsányi javaslata, mely kétszer .-annyi helyet juttatott részünkre, mint a mostani javaslat. A nem hivatalos információ azt mondja, hogy azért kevesbbittetett meg az örökös főrendek száma, mert tekintettel kellett lenni a demokratizmusra,^ a szocialistákra, és arra, hogy csak komolyabb embereket foglaljon magábana főrendiház. Nagyon köszönjük azt a bókot, hogy csak harmincötén vagyunk komoly emberek. Azt hiszem, hogy az a fontos elem, amely rtezdettpl fogva vezető szerepet játszott a magyar történelemben, megérdemli, ho^y képviseletére a kromány még néhány helyet kegyeskedjék juttatni. Úgyszintén tekintetbe kellene, hogy vegye a koimány az életfogytiglan kineveztt tagok jogát is. Ha a kinevezés másképen nem történhetnek,^Ugy történhetnék a kormányzó által. /Ellentmondás/ Ami a doktori oklevél által, illctőleg^a főiskolai végzettség által szerzett kedvezményt illeti, hggy az illető adója duplán számíttatik^ ez szintén nem elég. mert hezzá kellene ezekhez még venni a gazdasági főiskoláé végzetteket is,. Gróf Széchenyi v i k t or : T.Frtekozlet! Azt hlszem, nekünk nem 3zabad a rideg negáció álláspontjára helyezkednünk, mert ugy érzem, hogy tiltakozásunkat ugy sem fogja a koimány honorálni,^/ Bele kell mélyednünk tehát a javaslat, réatloteibe és elo kell adnunH' azokat a kívánságainkat, melyeknek honorálását kérjük, Ha azt mondanók, hogy egyáltalában nem megyünk bele abba, hogy ez a reform létrejöjjön, ennek semmi gyakorlati eredménye nem lenne. Mentsük tehát azt, ami menthető és bocsátkozzunk bele a részletekbe. Nem tudom, értekezletünk lefolyását rezolució vagy jegyzőkönyv alakjában -terjesztjük-e a kaa»mány elé? /Felkiáltások: Jegyzőkönyv alakjában!/ Ezt nem tartanám egészen helyesnek, mert lehetnek egyes főrendeknek egyéni nézetei és lehetnek 'olyan nézetek, amelye k&ugyszóIván az egész értekezlet/nagáévá tesz, Ha csak jegyzőkönyvet terjesztenénk be, a valamennyiünk által közösen vallott óhajok súlyukat veszítenék. Bizonyos elveket, amelyeket mindannyian vallunk, vagy legalább is az értekezlet-többsége, valamiképen ki kellene domborítani egy memorandum formájában. Azt kell mondanom, hogy ez az értekezletünk egy kissé elkésett, mert vagy akkor kellett volna akaratunkat nyilvánítani, amikor a koimány beterjesztette a törvényjavaslatot, vagyakkor, amikor a bizottsági ' «j tárgyalás megkezdődött. Csak azt az álláspontot akarom kifejezésre juttatni, hogy a főrendiház Összehívása és a tárgyalásnak a jogfolytonosságra alapított módja oldhatná meg a reform mikénti megalkotásának kérdését. A bizottsági tárgyaláson sikerült elérnünk, hogy a javaslatban öt évben kontemplált mandátum tiz évre hosszabbittassék meg. Harcot folytattunk a kinevezett főrendek jogainak fentartása erdekében, de itt nem tudtunk eredményt elérni, mert a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez nem megreformálása a főrendiháznak, hanem a főrendiház megszűnik és a törvény egy teljésen uj alakulatot^konsti tuál, melynek felsőház a neve, amelybe azonban átmeneti, a hagyományok és a jogfolytonosság iránt való kegyeletből mindazt, arai átmenthető. | Alkirály által kinevezett főrendek jogának respektálásában én nem jogi kérdést látok, hanem a kegyelet kérdését. Ha köztársaság volnánk, akkor érteném, hogy a köztársaság felboritana mindent, amit a koronás király tett, de ha azt mondjuk, hogy magyar királyság vagyunk, akkor a legelemibb kívánalom, hogy a koronás király által személyesen gyakorolt jogokat respektáljuk. A törvény konstrukciója sem szenvedne ezáltal, mert tudtommal tizenkilencen vannak kinevezettek, akik már többnyire^öreg emberek, ugy, hqrgy idővel számuk úgyis megcsökkenne, és akkor abból a 40 tagból, akit az államfő kinevezhet, mindig lehetne őket pótolni. A cenzus kérdésére vagyok még bátor rámutatni. Kiszámítottuk, - levonva az utódállamokra optáltakat, - hogy hány tag maradna meg 3000.koronás cenzus mellett és arra az eredményre jutottunk, hogy 104. Lehet, hogy 120 vagy 102, ez azonban mellékes. ORS7 í£ OS LEVÉLTÁR /Folytatása következik./ i.* \ \ É