Napi Hírek, 1925. február/2

1925-02-17 [0102]

§ B u k a r e s t , február 16. Parlamwnti körökben és a kamara folyosóin élénk szóbeszéd tmfgrya, volt Duoa külügyminiszternek a kamara egyik legutóbbi ülésén az utlevélpanaméval kapcsolatosan a kisebbségekről tett kijelentése. Különösen ellenzéki körökben helytelenítették élesen a külügyminiszternek azt a kisérletét, hogy egy közönséges visszaélést azzal akart leplezni, hogy faji és' nemzeti érdekekre hivatkozott. Emlékezetbe idéz'ték Franasovic£ volt belügyi államtitkár esetét, akit az utlevélpanama kipattanása alkalmával a<ftaoaiióban való részességgel ^vádoltak. Franasovici azzal mentegette akkor magát', hogy a.nemzeti eszmének és érdeknek tett szolgálatot, amikor az országban levő idegenek kivándorlását iparkodott előmozdítani. A többség ezt a védekezést,, épugy mint legutóbb Duoa hasonló szellemű nyilatkozatát tetszéssel fogadta.Hangoz** tatták ellenzéki körökben, hogy a külügyminiszter diplomatikusan nemzeti szinüre akarta mázolni a súlyos visszaélést, amikor Maniu.nak szemére vetette, hogy a liberálisokat támadja azért,, amiért romén hazafiak magyaroknak, az ellenségeknek az országból való kivándorlását előmozdították. A külügyminiszter nyilatkozatának a sajtóban is visszhangja támadt. A Lupta cimü lap MA külügyminiszter baklövése" cimü cikkében azt irja, hogy a külügyminiszter szerencsétlen sugallatra hallgatott, amikor a közlekedésügyi miniszter segitségére sietve az útlevelek tisztátalan ügyiben kiserletet tett arra, hogy hazafias akciónak tüntesse föl a dolgot , azzal argumentálva,. ho_gy a busásan megfizetett útlevelek csak bizonyos kisebbségek kivándorlását könnyitettéjlmeg. Az a kilügymini3zter, irja a lap, akinek feladata megvédenie azokat a szerződéseket, amelyek a kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseket is magukban foglalják, nem beszélhet a miniszteri padból ugy, hogy a drágán megfizetett útleveleket a kisebbségektől való megszabadulás hazafias eszközének nyilvánítja, A Curantul, amely a kisebbségek ellen mindenkor a legélesebb harcot folytatja, hasonló áat értelemben ir a dologról. Ironikus hangon mutat rá arra, hogy Duca Maniuhoz intézett kérdésevei az ellenzék rovására akart fordítani egyet a vitán. A "kancellár", aki szeret sikereket aratni, most is ezt akarta. Vágni akart egyet Hamun, a hozzá intézett kérdéssel, de a kérdés ugyancsak kérdés x formájában rtint válasz, pattant vissza. Duca szorgalmas volt, igyekeze&t Maniunak fölébe kerekedni, de kérdések és ellenkerdések kereszttüzébe került. A támadás jól r«$lt. kiszámítva, de megfontolt ügyességgel hárították el. Nem maradt más hátra, minljgiogy Duca izgatottan szedte a szemüvegét és busán « kíbaliág^tt a teremből, merengve azon, hogy "az a kutya, amelyik szónokolva ugat, harap*. Az ülésnek arról a részéről, amelyen Duca és Maniu párbeszéde a kisebbségek kivándorlásáról elhangzott, a részletes tudósítás a következő; ^Amikor Vaitoianu Sándor közlekedésügyi miniszter Heíberger ügynök esetet ismertetve elmondotta, hogy P**bergernei[és társainak akik a Kivándorlóknak segédkezet kivántak nyújtani, azt a feltételt szabta hogy akciójuk kizárólag magyar kivándorlókra szorítkozzék, Maniu Gyula közbeszólt: -(Rosszul védekezik a miniszter ur. Ismeri-e a miniszter ur az Erdelybe^ervényes kivándorlási törvény 2. §-át, amely megtiltja, hogy külföldi kormányok képviselőivel bármiféle kivándorlásra csábító szervezkedést támogassanak. Azt a kérdést intézem a külügyminiszterhez, helyesli-e ezt^a púlitikát?JDuca külügyminiszter: Van talán valami kifogása Maniu kepviGelo urnák a nem román elemek kivándorlása ellen? Válaszolion- Igen vagy nem. 1 &