Napi Hírek, 1925. február/2
1925-02-24 [0102]
§ Bukarest, február 24* Br.ilai jelentése]: szerint az ott ini munkásnegyedben huszonegy kiütéseset tüuszmegbotégedést állapítottak meg. /MTI./ * § B u k a r e s tif ebruár 24. Don Szever, a nemzeti párt volt titkára,"a Patria cimü lapban>a nomzetí párt Kolozsváron megjelenő orgánumában cikksorozatot kezdett, amelyben nyiltan állást foglal a regionalizmus mellett. Tudni kell, hogy a regionalizmust^ mint a hazafiatlunság kifejezőjét szokták főleg az okirulyságbeli,. s elsősorban i t liberá—lispárti politikasok az ellenzéken lévő ős túlnyomórészben erdélyiekből állő nemzeti párt szemére vetni. £ -jkX.izc- frí9>fé'Z**i jrUt fe t Dan §zever fejtegetéseit a ^szomsztdállamol: % regionálist! torokvészinek ismertetésével kezdi meg,&ülónösnn érdekes az a mód, ahogyan a jugoszláv belpolitika alakulását megitéli^. Bármennyire központosító és perasztpórtelljnes legyen is valaki^ itthon minulunl - úgymond } Rádiósnak és társainak mozgalma csak örömmel töltheti el még akkor is, h- a jugoszláv állam szétesésére fog vezetni.. Jugoszlávia felbomlási elIjnsegeink számának csökkenését fog„a jelenteni, nem pedig azt, amit "diplomatáink" hiszefc/k, hpgy eggyel kevesebb szövetségesünk lesz. A független Horvátországot a körülmények értékes kapoccsá fejleszthetik Olaszország és Románia között. De nemcsak mások'regionalizmusát kell felszabadítanunk a pártszempontok zsarnoksága alul. A magunkéval is igy kell -tennünk - mondja D'au Szever. Majd a "Holnap társadalmán nevü társaság legutóbb rendezett pártközi vitasoroz.tára hivatkozva, amelyen kizárólag erdélyi közéleti férfiak vettek részt és amely "Erdély az erdélyiekéig ezeket irja: Ha lett volna elég bátorságuk ahoz, hogy Világosan megmondjákrr . ican egy találkozási pontunk, mely minden partarnyalatnál fontosabb, s ez a regionalizmus, egész lelkemben helyeseltom volna vitatkozásukat.Sz esetben azt mondtam voln^ hogy jpozitiv eredményhez jutottak, hogy hozzájárultak i helyzet tisztázásához, Ha különböző pártok komoly politikusai megállapították volna, hogy vannak találkozási pefttok, vigy helyesebben, hogy vauuuk állami problémák, melyeket együttesen kell megoldani, tekintet nélkül arra, hogy milyen ^pártokhoz tartozunk és tekintet nélkül arra, hogy egyesek közülünk kormányon, mások ellenzékben vagyunk, ez valóban az erdélyi probléma uj orientációját jelentette volna,mely n*m maradhatott volna hatás nélkül JZ ország egész közéletére sem. Ez a regionalizmus a pártur ilom halálát jelentette volna; a regát szerencsétlen politikai hagyományinak halálát,^mely- miért ne mondjuk mag? - két parancsot ismert: "ír it-kozz^be 'a pártba, hogy büntetlenül lophass" és "tíipord el politikai ellenfeledet, nogy ne ő tiporjon el téged," A cikk az alábbi ironikus megjegyzéssel végződik: Hogy fel— háoorodtunk a hábbru előtt izon a "rágalmazási" hadjáraton, melyet a magyirok rendszeresen vittek a regi Románia ellen, hogy.ott kormányváltó sáskor az utcára kerülnek a tisztviselők, stb. stb.Mily O onosz rágalom . . . .*/MTI./ X /-/ G- a. n f, február 23. /Svájci Távirati Iroda/ Eckhardt, fiérnetors'zágnak a második ópiumkonf^runciára kiküldött képviselője, jaa a konferencia által kidol 0 ozott egyezményt kormánya nevében fent irtással aláirta., /MTI./ <^M
