Napi Hírek, 1925. február/2
1925-02-22 [0102]
/József Ferencz főherceg beszéde a Magyar Sportakadémia ülésén./ A háborúban sportprimadonnái; vajmi hevesre használhatói:. Ep ezért igen sok katona közöttük nem kisebb tehetség; mint Moltke, mindig állást foglaltak az iskolai katonai nevelés ellen. Moltkc csak azt kivonta, hogy az iskola nevei jen neki egészséges és okos embereket, katonákat majd ő nevei belőlük. Ugyanigy nyilatkozott Legros francia parancsnok és Mcsso, a turini egyetem tanára. Tudományosan mérlegelve a dolgokat, a pedagógusok sem tartják a sportolást a katonai kiképzés odúivalensének. Ezt mutatja különben a gyakorlat is. Nemcsak saját, hanem más országbeli katonák is vallják, hogy nem sportemberek voltak szükségképen a legjobb katonák is« Bravúrokra igen jól fel lehetett okot használni, de lövészárkol: életébon a sorkatona egyenletes, kitartó munkájához épely nehezen alkalmazkodtak, mint ahogy a finomlábú versenyparira nem birja az igát. Ez természetes is. A sport nagy toljesitményokre törekszik és erre gondos ápolással, szakszerű tréninggel késziti elő a szervezetet. Gondoskodnak a sportemberei: kényelméről es semmikép sem nevelik éhezésre, nélkülözésre és rossz táplálkozásra őket. A háború pedig ugyancsak nagy crőfcszitőseket, pillanatnyi sikerek-' kivivasát követeli, de előtte és utána szenvedés, nélkülözés, éhezés, robotmunka, küzködés, halálos kimerültség és örökös veszély a katona osztályrésze. A háború megmutatta, hogy nem mindig az izmos emberek tudtak a katonai élet fáradalmainak legjobban ellentállni, mert - mint Mosso mondotta - a katonai életben non a fizikai orőfeszités nagyságám hanem a felszerelés és menetelés okozta elfáradással szemben nyilvánuló cllcnállóképcsség a legf óntosabb. Ez pedig non függ^az izmai: tömegétől, som pillanatnyi toljcsitőképessógétől. Mi célja van tehát a sportnak és mi . az összefüggése . v - a katonai neveléssel? Öncél nom lehet, mert ez eropazarlás volna. Akkor igazuk volna azoknak, akik helytelenítik a túlzásba vitt versengést, a tréningnek emberi határon túlmenő fokozását. Valóban felmerül a kérdés, szabad-e ezt tűrni, var-c ennek értelme, lehet-c ezt államilag támogatni? Nézzük, mit szól ehroa a modern pedagógia. Pauler Ákos professzor kimutatja, hogy a pszichikai ós fizikai cselekvésnél: egyazon innervációs folyamat felel meg s aki bármelyik oldalról gyakorolja e•processzusokat, egyúttal a másik szempontból való beidegzést is elősogiti. A testi munkával,tehát sportolással vagy kiképzéssel együttjáró idegfunkciónak szellemi téren is megvan a maga kedvező ideghatása. A^rendszeres testi munka tulajdonképen nem más, mint a beidegzés gyorsításának tréningje, a gyors érzékelés, és pillanatnyi gondolkodás és elhatározott aselekvés gyakorlása. Minél jobban ismerjük a testgépezet technikáját, annál jobban tudjuk használni és annál biztosabban uralkodik felette az agy. A fizikai nevelés több, mint a test nevelése. Látjuk a régi katonai szolgálatnál, hogy ez nemcsak háborúra való előkészítést jelentett, hanem nagy nemzetnevelő eszköz, hatalmas kulturtényező volt, mely rendszeres ős céltudatosan irányitott gyakorlatokkal fizikai és szellemi téren egyaránt emelte a tömegek nivőját. '. Az elmondottakból következik, hogy a katonai kiképzésnek ezt a másodlagos feladatát, ezt a nemzetnevelő feladatát, teljesen és tökéletesen pótolni lehet s portok által. Az egyént a sport uj körben mozgatja, uj világokat ismertet meg vele, küz.delemre szoktatja és növeli csekclvőképosségét. Ezért pótolja a sport a katonai kiképz és nemzetnevelő feladatát, mert értelmes, életrevaló, edzett emberanyagot nevel. A hadsereg nem használhatja a sporkiválóságokat. Magának a sportnak azonban szüksége van ilyenekre, mert ezek csinálják a sportot, ozok teremtik meg a technikát, fejlesztik a stilust és ezek adjál: meg a sportnak a könnyed és játékhoz közel álló, jelleget. Ezzel adva van a sportok szerepe és helye a mai társadalmi életben. A sport nem öncél és nem is .háborús előkészítő iskola, hanem kulturtényező, amely az- általános katonai kiképzés másodlagos célja, vagyis a nemzetnevelés helyérc lepett. /Folytatása következik./