Napi Hírek, 1925. február/2

1925-02-21 [0102]

§ G- c n f, február 21. /Magyar Távirati Iroda/ William Martin, a Journalodé G-ch5ve külpolitikai vezéreikla*-irója a következőkben foglalja öésze a lefegyverzés ügyének mai állást, különös tekintettel awiemzetek szövetségének munkálataira: /n J£i> . A lc$cgyvorzés általános érdek, ezt senki sem tagadhatja. A klomzetek szövotségének legutóbbi közgyűlése is mint egyetem)érdekű kérdést tárgyalta, amelynek megvannak ugy a gazdasági, mijit az erkölcsi vonatkozásai. Az emberiség összeroskad az alatt a teher alatt. \i ; amelyet a fegyverkezesek költsége jr . vállára hárit és az alatt a felelőn alatt, amety.ot ennyi elővigyazáti intézkedés lelkében ébreszt. A békeSértekozlet is mint egyetemes érdélaii kérdést fogta fel a legyőzött nemzetek lefegyverzését. Németország lefogj'vérzése a \rersaillcsi^béke értelmében előfeltétele volt annak, hogy valamennyi nemzet fegyverkezésének áltclános korlátozását elókészithossék. Épen azért, mert Németország lefegyverzése nem kizárólag francia érdek, mert ebben mindenki hasonló fogban érdekelve vafc, ezért várják általánosságban tolyan jogos türelmetlenséggel a szövets^geskezi katonai bizottság jelentését. Ezt a jelentést tudvalevően nemrégiben be isjadták; beadását hosszi vitcUalózte meg a bizottság angol és^rancia tagjai között. Ugy létszik, hog; a londoni és a párisi kormány között most némi nehézsó*;gek merültek fel abban a kérdésben; hogy a jelentés teljes terjedelmében való közzétételéről megegyezzenek. Honnan származnák ezek a nehézségek? Sokat tartalmaz-e a jelentés vagy keveset? Attól^tartanak. hogy ha köz-öltők,akkor többé nem hagyhatják el Kölnt. Vagy attól tartanak, hogy többé nem igazolhatják ottrearadásukatií? Félnek tőle, hogy a közvélemény, amely már amúgy is nagyon izgatott, azok el.en fordul, akik hiába izgatták, - vagy azok ellen, akik nem tájékoztatták idejében? Mi-ncUa-két magyarázat lehetséges, Azok az állitások, amelyeket Morgan tábornok a Review* of Roviows hasábjain - . Förster tanárnak válaszolva - kifejtett, azt a hitet kelti, hogy a bizottság rettenetes megállapításokat tett. Do más emberek, akiknek alkalmuk volt a bizottság előzetes jelentését elolvasni, egyebet mondanak és az^ő vélem ényük alapján azt lőhet gondolni, hogy a jelentés nem ' annyira tényeket,^ mint inkább aggályokat tartalmaz. Ez a kétség veszélyes es ennek nem szabad tovább is fennmaradni. Közölni kell az okmányt, mégpedig haladéktalanul. Lehetctlonség megengedni, hogy Európa népei gyűlölködve és bizalmatlanul forduljanak egymással szembe és hogy helyrehozhatatlan szayakát mondjanak, anélküli hogy ennek bárki is tudná az okát. \ William Martin'kifej ti özek után,, hogy az cllonörző'bizottság : „ jelöntése nem is a legfontosabb ebben a kérdésben. 'Németország mindig túlságosan fel lesz fegyverezve, ha hiányzik a nemzetek összetartása. Viszont' sohasem lesz^veszélyes, ha a Népszövetség valamennyi állama a megtámadott nemzet oldalára áll. Azt hirdették, hogy Anglia és az angol koronagyarmatok semmiféle formában nem akarnakJialloni a,, genfi jegyzőkönyvről. Ma már ismerjük a korona-gyarmatok válaszig, amelyekben szó sincs a jegyzőkönyv korek visszautasításáról. A korona-gyarmatok, igejvis, elfogadjak, hogy a^döntőbíráskodás elvét kiterjesszek valamennyi nemzetközi vitás esetre, sőt egyesek ugyanilyon-határozottsággal csatlakoznak-ahhoz, hogy az állandó nemzetközi birőság kötelező illetékességét kimondják. A korona-gyarmatok ellenvetései elsősorban egy szervezeti kérdésre vonatkoznak! arra a szerepre amelyet a jegyzőkönyv a Népszövetség tanácsának juttat az államok között fo3 merülő vitás^kérdések megoldásában. A tanács politikai szerv. Pártatlansága, komolysága, érdektelensége senkiben s-m kelt határtalan bizalmat.. Ha a korona-gyarmatok valóban szükségesünk vélik, hogy a tanács politikai igazságszolgáltatását valamely jogászibb igazságszolgáltatással helyettesítsék, ebben .kérdésben nem lesz nehéz a megegyezés. A korona-gyarmatok tbhát távol állanak attól, hogy moghiusitgak - mint ahogy hirdették - a közgyűlés müvét, hanem ellenkezőleg nagy szolgálatot tesznek a maga egészében a Nemzetek szövetségének. Ez ma meg csak remény, de az a beszéd, amelyet Chamberlain az angol alsóházban mondott, ezt a ronányt alaposnak mutatja. /Folytatása következik/