Napi Hírek, 1924. december/2

1924-12-20 [0098]

§ Londontól jelentik: J.T.Greim, a kiváló angol iró, aki nemrégiben hosszabb időt töltött Budapesten és a magyar színházi kul­túráról nagy feltűnést keltő cikkeket irt az Illustrated London Newsbe, a Sunday Times hasábjain most cikksorozatot inditott meg. A cikksorozat ke­retében Magyarország xxwKKftAaxg .politikai és szellemi kiválóságainak arc­képét rajzolja meg tömör vonásokkal. Meglátogattam - irja bevezetőben - ezt a kegyetlenül megnyomo­rított derék kis országot, amelynek területéből és lakosságából alig egy harmadot hagytak meg. Elmondja, hogy a magyarok mostani szomorú, ínséges helyzetükben egyedül az angoloknál és a hollandoknál találnak támogatásra. Magyarországon mindenki a legnagyobb barátsággal fogadta őt, mert Angliá­ból jött éo Anglia a magyarok számára a segítő barátot jelenti. Amerre meg­fordult, minoenütt azt hallotta, hogy az ország szegény, és segítségre szo­rul. ^Be ennek a szegény országnak fővárosát c termeszét olyan szépxsbgsiüt&i fekvéssel áldotta meg, hogy ahhoz egyedül Konstantinápoly fekvése fogható. Nagyszerű hagyományok élnek ebben a fővárosban és olyan paloták fogadják az utazót, amelyek íiszére válnának Parisnak és Londonnak is. Ám az emberek erszénye üres, a szegénység gaykran gyötrő- gondokat okoz és a bájos XSSQCTX asszonyok nem mernek az utcán mutatkozni, mert nincs annyi pénzük, hogy tisztességesen öltözködhessenek. Az első arcképet Apponyi Albert grófról rajzolja Grein. A leg­nagyobb elismeréssel adózik Magyarország nagy fiának, akihez hasonló " grand old/á man"-t Gladstone óta nem ismert a világ. Megemlíti, hogy Ame­rika is hódolattal adózott Apponyinak, amikor hetven éves korában átkelt az óceánon, hogy ifjonti hévvel teljesítse éltének szent hivatását: küzdjön hazájának igazságáért és iparkodjék számára barátokat szerezni, C-rein várbeli kis palotájában kereste fel Apponyi Albert grőfet. i^rxfrgfrfrffyarekflx Valami különös nagyság áradt szerte Apponyiról - irja — mi­helyt belépett a szobába, ahol látogatóját fogadta. Mintha Velasquez vala­melyik jFfcgur ág a elevenedett volna megy. Ma is szálegyenesen tartja magát és ' előkelő modorában szívélyesen üdvözli az idegent, mintha régi barátja lenne, Es^amikor ez a pompásan megtermett, arisztokratikus magatartású államférfi előtte állott, aki ezüstszürke szakáiéval spanyol grandra emlékeztette és meggyőző hangjának zöngésével elragadta, egyszeriben megértette a magyar mágnás nemességét, akit könyvekből sock ós hagyományokból ismert. Valamennyi magyar hazafi között - irja G-rein - ő a leghazafiasatt. hűséges szolgája a dinasztiának, amely az országban uralkodott és amely a­latt magvas méltóságokat töltött be,^ épen ezért idol szive mélyéig rojalista. Le országát helyezi mindehek felé és épen ezért megadja a mostani kormány­nak megbecsülhetetlen értékű erkölcsi támogatását. Criási nyelvtehetség, aki egyforma könnyedséggel kezeli nyelvben és Írásban, a francia, a német és iií&JbxKE az angol nyelvet. Nyelvtudásával is hazáját szolgálja és három vi­lágnyelven hirdeti a megnyomorított, koronájának legszebb gyöngyeitől meg­fosztott Magyarország igazságát. Egyetlen nap sem múlik el, hogy ne tegyen valamit azoknak az országrészeknek érdekében, amelyeket soha sem lett volna szabad elszakítani az anyaországtól. Ezen a ponton mindig ékesen szóló és sohasem fogy ki az érvekből. A meggyőzés embere és bármennyire is méltatlan­kodik azon az igazságtalanságon, amelyet Trianonban mértek hazájára, soha sem ragadtatja el magát, hanem a tények erejével iparkodik érvelését elis­meréshez juttatni. Kis ujjában van az egész trianoni szerződés és hatalmas tudásával menthetetlenül meggyőzi hallgatóját, hogy igazságtalanság történt Magyarországgal. Magyarország csak azért harcolt, mert az Ausztriához való szövetségi viszonya kötelezte erre és egyedül azt lehet szemére vetni, hogy kötelességéhez hiven bátran harcolt. Magyarország mocst ^nglia és ^merika nagylelkűségébe veti bi­zalmát. Beméli, hogy ha ott teljes mértékben megértik Magyarország igazát, akkor tőkét bocsajtanak rendelkezésére, hogy megmentsék. Mert az ország mai elszegényedett és^megcsonkított állapotában is nagy természeti kincsekkel rendelkezik, de tőkére van szüksége, hogy még nagyobb kincsének:^dolgos két keze munkájának kihasználásával értékesíthesse azt, ami földjén és föld­ié rxrmVinv^rerw mpíhf'hfin moatoTem /í.íTT/

Next

/
Thumbnails
Contents