Napi Hírek, 1924. november/2
1924-11-19 [0096]
> Csernoch Jánce hercegprímás a nemzetgyűlés elnökéhez az alábbi le\ T elet intézte: . Nagyméltóságú Elnök ür! Mély meghatottsággal vettem a magyar nemzetgyűlés üdvözlését aranymisém alkalmakéi. A nemzetgyűlés a nemzeti hatalom letéteményese és igy elnökének szavában nemzetem üdvözlését hallom és köszönöm sieg. Nagy tisztességet jelent és felemelő örömöt okoz ez nekem, mert ha egy nemzet polgárának már a nemzetéhez való tartozandósága is büszkesége, mit szóljak és mit érezzék én akkor, midőn én - ha mindjárt Isten kegyelméből a legfőbb magyar egyházi méltóságban is - ,de mint a haza egyik'polgára, az Elnök Ur szavában egész nemzetem üdvözletét fogadhatom, S kitüntetés, e tisztesség csak a nemzet legnagyobbjainak és legjobbjainak szokott kijárni akkor, midőn ptlgári erényeikkel és tetteikkel í| magát a nemzetet tudták emelni és midőn nagyjainak Istentől nyert kiváló- <t ságában a nemzet tulajdonképen saját fajának dicsőségét ünnepelheti. Ha tehát csak személyemnek szólna a nemzetnek ily ünnepélyes formában megnyil" vánuló tisztelete/akkor a köszönetre nom találnék megfelelő szavakat, mert- .rég oly kitüntető szavak se töltenék el lelkemet ilyen egyéni nagyság tu-> datáva] . De igenis a nemzetgyűlés üdvözlete és megtisztelő szavai eltölte-é nek avval a nagy, felemelő érzéssel, hogy a magyar nemzet képviselete és igy maga a nemzet átérzi és értékeli annak a ténynek a nemzeti életre is kiható jelentőségét, hogy Magyarországnak hercegprímása ^an, Ebben az értékelésben és gondolkozásban .a nemzetnek a történelmi nagy hagyományainkhoz es jogainkhoz, ezredéves intézményeinkhez valc élö ragaszkodása nyilvánul meg. Azt jelenti ez, hrgy a nemzet szeméhen a hercegprimási méltóság, a száza-^ M dok története- által megszentelt egyházi szervezet zárköve, mint olyan erkölcsi tényező él, melyet legfőbb nemzeti kincsei közé számit. Aut jelenti a nemzetgyűlés üdvözlése, hogy a nemzetet történelmű tradiciői hatják át, hogy ezerév és annyi megpróbáltatás után is ugyanazon alapokon akar é pite ni,'' melyeket első apostoli királya rakott le nagy alkotásaiban. A magyar katolikus egyház&K és ezeréves szervezete meg is érdemli', ezt a gondolkozást és megbecsülést a nemzet részéről. Nemcsak állami alakulásának bölcsőjénél állott ott gondviselő -és erzö angyalként, nemcsak a M nemzeti művelődésnek volt mindenha leghatalmasabb munkása és elözmozditója, de a küzdelmek és a veszély óráiban is mindig a nemzettel tartott. A | magyar katolikus egyház fejeinek, méltóságainak á nemzethez faló hűsége vérerei van beirva nemzeti történelmünk annaleseibe. A katolikus egyházfők, kiket alkotmányunk is nagy közjogi méltóságra emelt, nemcsak egyházi hivatásuk teljesítésében rótták le a haza iránt való kötelességüket, de át voltak és vannak hatva ama rendeltetéstől is, melyet az első apostoli király alapításukkor szánt nekik. Szabad erre rámutatnom, sőt kötelességem ezt hirdetni ebben az ünnepélyes pillanatban és főleg azon válságos időben, melybe nemzetünk sodortatott. Ez a rendeltetés a nemzet életébe 7ly mélyen vág.; hogy például aiagához a primásl méitóság/hoz és jogkörhöz egyenesen a nerazetfj szuverenitását is kifejező hatalom: a király-koronázási jog kapcsolódik, a- . mi a legr.eifizetibb kiváltságát alkotja a hercegprimási méltóságnak. De nemcsak a legkimagaslóbb aktusban, hanem az egész^történelem I folyamán ilyen szorosan fonódott össze a magyar katolikus egyház és a nem-3 zet élete - bizony món .hatom, életérdeke. Es egy nemzet, mely hagyományai^H nak tiszteletében és a megszentelt jog erejében él, nem veszhet el, ha még annyi sebet ejtenek is áJtsdush: nemzeti eletén és jogain. Mementoul, "de egyben biztatásul is mondom ezt szeretett nemzetemnek, mikor Isten ke.oyelt meböl egy halt&ó emberi életnek elvégre is határmesgyején állok. Isten ke- • zében van, hogy meddig, de a-nemzetek, amelyek nem halnak meg, kell, hogy nemzedékröl-nemzedékfe átszármaztassák amai eszméket, melyeket atyáiktól örök'ltek, mint nemzeti életük és fennmaradásuk biztos zálrgait. Eme hitem és simeoni figyelmeztetésem legyen válaszom a nemzet képviseletének üdvözlésére. Evvel rovom le leghívebben polgári kötelességemet is nemzetem iránt. A nagyméltóságú Elnök Ur utján a magyar, nemzetgyűlésnek hálásan megköszönöm, hogy a nemzeti lélek tradicionális érzelmeinek j^ubéleumom alkalmából oly ünnepélyes és magasztos szavakkal adott kifejezést. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. . ^tfox^söax Esztergom, 1924. november hó 18.-an. Csernoch János s.k. bibornok, hercegprímás, esztergomi
