Napi Hírek, 1924. március/2

1924-03-28 [0080]

1* Viaaseesal ja, amelyek kiment ek. Az ezekkel e tökékkel Teld megtermékenyítés előnyére válik & gazdasági életnek. Ezen bizalom felkeltésére kell a legnagyobb súlyt helyezni. Ezt a bizalmat a külföldtől csak akkor ramélhet Jük, ha magánk le bízunk a magunk jövőjében. Tetterőé bizalom pedig csak az lehet, amely akarja a célt és az anhoz vezető eszközüket. Ezek az eszközök az itt benyújtott törvényjavaslatekban vanmak lefektette. Ezért kéri a kormány ezeknek meg ez árazását. A# a oélzat* emeli' e javaslatok lényegét képezi, tudniillik a békebeli állapotokhoz , a stabilizáláshoz való eljutás, tulaj donképen az életnek akarását jelenti a magyar nemzetre nézve. Én azt Mezem, nogy a magyar nép millióiban benne van ez az akarás éa a magyar nép igaz képviselőinek akarni ok kell az ehhez vezető utat és meg kell szavazniok ezeket a javaslatokat. /Helyeslés,/ Korányi Frlgyea báró pénzügyminisztert Tiaztelt Bizottsági Mikor több év után először szólalok fel a magyar törvényhozás bizottságában, legyen szabad visazat ekintőleg beezólnem. Amikor 1919-1980-ban pénzügyminiszter voltam, zárva volt a szájam, nem beszélhettem. Csak néhány ember volt, aki tudta, hegy miért nem beszélhettem. Azért,'mert meggyőződéeem az volt , hogy az akkori viszonyok között nem tadunk a magunk helyzeten eegitenl, legfel jeub e&ek enynit eni ée mindaz, amit megkiaérelttakf csak próbálkozás, csak a tünetek enyhítése, a helyzetet azonban gyógyitani nem tudjuk. Már pedig olyan helyzetben, amilyenben Magyarország van, a gyógyítás egyetlen módja az, hogy ne a tüneteket, hanem a baj gyökerét gyógyítsuk./Helyeslés./ Akkor is jól felismertem a baj gyökerét, de gyógyitólag hozzáférni akkori meggyőződéeem szerint nem lehetett. Többen szememre vetették, hogy nem volt programmom. Volt programmom, de nem mondhattam el mindent, mert ha azt mondtam volna, hogy évekig fogtok kínlódni, szenvedi, ez bizony meggyengítette volna azt mx ellent álló képességet is, amelyre szükség volt, amely megvolt az országban, de remélem, hogy nemsokára nem lesz rá szükség. H.a elfoglaltam ismét ezt az állást, ez azért van, mert a mai helyzetben a legszentebb meggyőz ődéeael hallom, hogy helyes uton vagyunk, hogy ez az egyetlen üt, amely Ja tövises is, megmentheti Magyaroreaágot a amely meg' is menti. Ezt teljes meggyőződéssel, erkölcsi felel le ségem teljes tudatában mondom.Ez most az élet és halál kérdése. Meggyőződésem az, hogy most az élet utján vagyunk, üzen dolgoztam más állásban is» s amidőn most - hogy ugy mondjam - visazavedlem követté, egyet mást elmondok arról, hogyan is keletkezett .ez az egész helyzet, amellyel ma foglalkoznunk kell. /Halíjuk!Halljuk!/ Egész gazdasági helyzetünk szoros összeköttetésben volt a répa ráció kérdésével, /ügy van,/ bevallom, hogy például nem voltam barátja a vagyonadónak. 1920.-ban tartott egyik beszédemoen est nem monduattam'lgy, mert akkor a közvélemény kívánta a vagyonadót, de jeleztem annak minden nehézségét, Épg ugy iasgmondt am, hogy végeredményben külföldi pénzre, devizákra van szuka égünk. A vagyonadónak különböző okokból nem voltam barátja, de, mondjuk, hegy sikerS.it volna a vagyonadóval teljesen talpraállitani az országot, nem hiszem,- amint ismerem azokat a tényezőket, amelyek a reparáció kérdésével foglalkoztak hogy meg menekülhettünk volna egy igen súlyoz reparáciőtól. Most már köztudomású, hogy a jóvátételi bizottság eleinte félre!uaerve Magyarország gazdasági helyzetét óriási mérvű, egészen ötmilliárd aranykoronáig terjedő jóvátételi összegről gondolkozott, amihez még hozzájárultak volna a különböző resituoiók, bizetteági költségek, megszállási költségek, stb. Magam is attól féltem az egy év előtfi atmoszférában, hogy ha nem ia a maximumot, de olyan őaEzeget állapitanak meg terhű nkre, amelyet elviselni lehetetlen lett volná." Ha pedig ennyire elviselhetetlen összeget róttak volna reánk, okvetlenül bekövetkezett volna a fizetések teljesítésének lehetetlensége, aminek katasztrofális köv<e%1r*zm£ir7«? loti volna. »