Napi Hírek, 1924. február/1

1924-02-05 [0077]

AmiitCET e par mondatban sammástuk élete sorsát és egyéniségének értékét: szemünk elé rajzolódik egy ifjú ember alakja, aki a messzi sárosi halmokról Münchenbe kerül művészetet tanulni. Nos hát, tanult, Tanult módokat, eljárásokat* eszközöket* de nem tanult művészetet* Mert azt végső velejében kószea hozta magával. Mint ahogy egyetlen magooskában tömör koncentrációban mér eleve megvan a jövendő növény gyökere* szára, levelei, feslő bimbója* virágainak minden pompája* Csak az kell, hogy egy belső" energla aa* jjel feszita* a mag héját* hpgy a gyökér ke termőtalajt találjon* hogy növekedését elősegítse barmát és eső, fény ás meleg* A tudomány est ,! rr a belső arélyt konstitúciók energiának nevezi, % művészetben, a ne-we: tehetség* 3z térfélben oly hatalmas mértékben volt meg ez a- bal sí arély» hogy csodálatos virulássaafc indult* holott alig találta mag a humusnafc néhány morzsáját* amelybe gyökerét mélyíthette* EZ a szinte példátlan csoda egy lehetőség saálso esete*. De nem szabály., Rendkívülisége arra késztet minket* hofy okulást meritsünk belőle* Mert hiszen épen Szinnyei esetébe! ismerjük * mi történik* ha a vlrulásnak indult palántái; Qf**»**rr» S»#*H. támadja a ihgy * szárit ja az aszály* gyökerét férgek kezdik ki, leveleit vak sötétség fogja körül* A na gr természetben ilyenkor egyetlen virét

ócskával csappan mag a virágok rairiáci jainak száma* A művészet azonban pá>lhat%tlan kiosset veszt ilyenkor: tehetséget* Amikor most, ^lázasad után, amiékeze tünkbe idézzük a fiatal müncheni meg:yart és remeiét a "Maiálist'», amely a magyar művészetnek is gyönyörű majálisa* 8 ha vis szaga rá ólunk sorsának tra^pd iájára* egy elhatározást vonhatunk le belőle, okulás gyamántj azt, hogy minden friss te la te éget, amolylyel a sors megajándékozza művészetünket* kemény kézzel fogjuk megvédeni attól* nehogy rajta Szinnyei esete megismétlődjék, nehogy a fiatal palántát elsorvassza a közönyösség fagya * nehogy gyökereit ki- kezdjék a tudatlanság férgei* lombját megfullassza a nyctaor sötétsége, Ez pro grammnak hangzik* de több a jrc^ammaál: ez kötelesség. Ennek teljesülésire emelem a 8zinngrei«-serlegeti A beszédet élénk tetszés és taps fogadta, A társaság átég sokáig maradt együtt kitűnő hangilatban.