Napi Hírek, 1924. február/1

1924-02-03 [0077]

f Őpoháiaokmes tsat* Vinci Korác gróf olasz királyi ügyvivő, Wlaseics Gyula , a közigazgatási bíróság elnöke, ABdrásay Gyula grdf, Mailáth József gróf és 3zécJ3«ayiV"$ktor grőff. a szónoktól balra a következők foglaltak helyet; Albrecht királyi herceg, Eadiaics István igazgató*, Bakovszky Iván belügjTi&űiszter, Kánya Kaimén rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Yolkóaszkij Péter hercveg orosa császári ügyvivő* Andréssy Géza grőf, Hadik János grŐf, Teleki Jőzsef grőf és Széchenyi Bertalan grőf* A szőuokkal szemben Csekonios Iván gróf, a kaszinó* elnökigazgatőja ült, tőle jobbra Jősssf királyi herczeg, Bethlen István gróf miniszterelnök, Angréssy Sándor gró*f« Jekelfalussy Zoltán és Horthy István altábornagy, balrőx pedig József Ferenc: királyi herceg, Breataao Tivadar, az amerikai Egyesül; Államok követe, Széchenyi László* grőf, Magyarország washingtoni követe, Teleki Pál gróf és Vette* Antal századós^ szárnysegéd* A haamadik fogás után felemelkedett helyéről Prőhey GFj^rgy bárő ésjsürü tetszéssel félbeszakíts x,. a következői elmékbeszedet mondtas „ Sóméittfságu kormányzó

1 ur* császári és Sirályi -fenségtek, mélyen tisztelt -uraim ! Midőn kezembe vaszeik e törtéaelmi serleget* hogy szerény felszólalás keretébea felidézzem egy nagy magyar •• emlékét, köszönettel .. tartozom.'önöknek* fyraim* amiért igény telea szavaimat meghallgatják, hálával gondolok e kor. ~*4 iatlzcire, $kik engem, ebben a meg. nem érdemelt kitüntetésben részes!tettek* mély tisztelettől emlékszám meg mindazokről, akik a múltban, kezükbea ezzel a kehB-llyeljugyaaazt a szerepet töltötték be

3 de ugyanakkor tökéletleaségam tudatában teljes erőmből átérzem azt a hődo!atot

9 amellyel *. a agy" férfin. szelleme.*' a kegyelete t

# amellyel emléke, és csodálatomat, aranelyol rmmkássága iráat tartozom* Ebből az érzalemkörbol fakadnak gondolataim* amelyeket a mai ünnepély alkalmával kifejezésre szeretnék juttatal*"" '* ' ' • — - ••• így nemzet nagy szülötteinek- emlékét kőben vagy ércbea szokta megörökítenie Széchéuyi-emléke enaál maradanaóSfc,, mert as. a nemzet géniuszával forrott össze, azzal a géniusszal, amely Qnállós&gnfilraak-fr rdggetlenaégünknek^ a nemzeti célokért való küzdelmeknek éltető ©lomé, amely nélkül nincs önnálló nemzeti lét* amelynek el tünete a nemzet pugzfeüLáaáfc jelenti, Széchenyi halhatatlansága aubah ,as emberfeletti munkásságban rejlik

s amellyel ő a nemzetet saázóvesulmából felébresztett^ Mert fellépéee előtt mintha kialudt volna a magyarból a nemzeti érzéS* Sbben a korban a nemzet önmaga mond le az-önálló lét jogáról

t maga tagadja meg a nemzeti ideálokat. A társadalom felső rétegei elideganednek a nemzettől, a nemzeti jeliemből kivetkeződnek, lenézik , megvetik annak szokásait, sőt még nyelvét is éa ezzel eltávolodnak a nemzet szivétől is* A nemesség magasabb nemzet 1 célokért való küzdelem nélkül, kizáróan önös, kiváltságos, rendi és megyei érdekeivel foglalkozik,e mellett egy gyenge polgárság, mely súlyánál fogva sem volt alkalmas arra, hogy a nemzeti eszmék szószólója legyen,, a neaizet legalsó rétege, a parasztság szellemileg elhanyagolva, elssedényedve, gyűlölettel szivében a felsőbb társadalmi rétegek iránt, kizáróan létfenntartásáért küzdőtt» Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy ilyen közállapotok mellett Magyarország teljes fiiQAésbe jut Ausztriától, annak, gyarmata lesz, A legszomorúbb minden jelenség között, hogy ezt a le aláz ás t jóformán senki aem érezte. Ebben a korban -mintegy nagy ir^nk mondja -"a cti&páeok legnagyobbika sulyosodott reánk,, szellemünk haldoklott* önróz etünket vesztettük el, méltóságunkról feledkeztünk mc^

fr elaljáaodtunk •„ E kimerült és tehetetlen korban a kedély elvesztette emelkedettségét, a léke tetterejét, a jellem rugalmasságát s a hazafias kötelese ég érzetnek neacSak érzetét t harisa fogalmát is, A közélet egy nagy temetővé váltjából mindennap egy-egy jogot, reményt és egy egész jövextdőt ástunk sirba* A nemzeti erő, a korazellem, az alkotó eszmék mind megbénulva, kiveszve* Csak névben éltüjjk már s nem voltunk nemzet, A leggyalázatosabb halál várakozott reánk, amely nemzetet érheti a végelkorcsoauláa, az. öngyilkosság halála I" X ker szellemének nyomasztó hatását lelke nélyéből érzi Széchenyi István,, amidőn i§y sóhajt felrNekem vari hazám. &zqs^^7 szerencsétlen basán* amelyen nem lehet eesi t w i« IstraMbb fsost nem*