Napi Hírek, 1923. december/2

1923-12-17 [0074]

— Jtiórt mondom el etéket% Azért, mert amikor útban voltam és amikor működés emhez hoz záfogtam,a magam helyzetét nagyon is hasonlónak találtam annak az utasnak helyzetéhez, aki vitorlás ladikon kisérlette meg az utazást az Atlanti Óceánon át. Csak a céltalanság tekintetében állott fenn lényeges különbség; mert nekem igen-is volt célom, jogos és lélekemelő célom; de ez nem csökkentette, hanem inkább nagyobbította a kockázatott mert nemcsak magamat, de a célt is koeláztattam nem én, de a nexyzeteift. Reávet ettem magamat arra a tengerre, mely minden Óceánnál nagyabb és félelmetesebb: -agy nagy idegen nemzet lelki világára egy kis sajkában: egy maroknyi nemzet lelkivilágának .tragédiájának, élet akaratának sajkájában. JBlőttem és velem óriási óceán járók,nagy szövetséges nemzetek szellemi jármüvei sz élték annak a tengernek hullámait, mely őket is bizony .összeráztál de ha találkoztam is velük, élelmiszert tőlük nem remélhet tern^ beléjük - legalább akaratukkal nem kapcsolódhattam, nanem a magam és kit hajóm erejéből és készletéből kellett magamat feltartanom. £& az aránytalanság folyton nőtt, az idegen tenger árja megdagadt, amidőn egy kiváló angol államférfi ónak az enyémmel időben összeeső körútja a brit világbirodalom eszmevilágát egymáshoz közel hozta az amerikai testvérnemzet eszmevilágához és kendtek kidomborodni az angolul beszélő két nemzet együttmüködesőnek körvonalai. Óriási koncepció, valóban imponáld kép: százmilliókra menő, a kultúra legmagasabb fokáról vezetett, nagy tradíciókkal inspirált, az emberi energia legnagyobb hatványozását képviselő két világbirodalomra való embertömeg együttes világpolitikája! ilyenné duzzadt szeniemiáVfeára az az ficeán, amelyet kisded sajkámmal, tizijjilliónyi nemzet lelkivilágának képviseletével meg kellett úsznom, még pedig agy. hogy 'azokat a nagy oeeánJá> rokat , a volt szövetségeseket vitte az ár, nekem pedig, mi#t- az egyik ellenséges nemzet szószólójának, az árral küzdenem kelleti* —Nem csoda, faogy bármily gondosan volt utam amerikai barátaim által tervezve és előkészitve, bizonyos borzongás fogott el, amidőn a t«rv megvalósitásához fogtam* Nem én voltam az első úttörő; már egy évvel ezelőtt beleid. Tál barátom a wjflliámato«ai* egyet emen tartott sorozatos előadásaival kitűnő alapvető munkát végzett, amelynek eredményeivel lépt en-nyomóit találkoztam; de ő egy helyen, egy tudományos intézet körében szólt válogatott közönséghez. Velem pedig végigjárattak annyi területet és annyi várost, amennyi hatheti időszakban az emberi szervezetnek szükséges pihenés minimuma mellett bejárható volt; engem, hanem is a legnagyobb tömegekkel, de mégis széles rétegekkel hoztak érintkezésbe, ahol nem mindig számíthattam a bűvös, tudományos mérlegelés tárgyilagosságára, bár az én .működésem nagyrésze szintén egyet'énekre esett. Nem csoda tehát, hogy ezen a hullámzó tengeren némileg féltettem - nem magomat - , de Sajkámat, drága sajkámat ós azokat a megbecsülhet étlen értékeket, amelyekkel terhelve volt és amelyeket nekivittea egy döntő erőpróbának. Oriaai fexelossé# érzete nehezedett rsámj de ebből merítettem azután erőt ia és mivel Úszta száaéekksl dolgoztam, az úristen megsegített.