Napi Hírek, 1923. március/2

1923-03-24 [0056]

f—J Prága, március 23. (Magyar Távirat} Iroda.; Dr. Eenes külügyminiszter tegnapi a brümn államtiulományá társaság öjé^jéfa előadást tartott a ikliilpolitika problémáiról és módszereiről. A miniszter többek közölt a következőket mondotta: Külügyi politikánk kezdettől fogva demokratikus' volt és mind pl mai Dapig az \s maradt. A beké, a rekonstrukció és a nyugalom vo't köt politikánk tervezete és! célja. Tu(dalában Volt tlülpotii'ikánk annak, hogy a területi)' éS gazdasági terjeszkedés politikája túlhaladott S hojgy & |moc.ern álla.nokf csak a kultúra területén versenyezhetnek

1 egymássá'. Rü'pO'iCikpink a'nyilvánosság teljes ellenőrzése melleit atalíült, amint azt a parla-. mentben, a bizottságok!, aa éjs a sajtóban számos nyilatkozat és Vita igazolja. Diplomáciánk inkább demokliátll US munkájával, szakszerű hozzáértésével és mozgékonyságival, mint ősi konvenciókkal tűnt ki. A di}4omáeia tormái, re^zc nálunk' másodlik helyen áll, bár diplomatáink törekszenek ezt is magukévát tenni. Külpoli'jkáik mindig azon volt, hogv tudomány és művészet legyen. "A Franciaországgal es a nyugátíal, a Németországgá! és szomszédainkkal. Valamint a Lengyelországgal és Oroszországgal "Való kap'esola'okav' az összes érdekek, szükséglelek és erők mériegtléséve: szabályoztuk'. Természetes, hogy külpolitikánk nem ré'külözle a krjü'kát sem. Szemére hánylak, hogy nem eléggé szláv, nem eléggé nemzeti s nem tudta kivívni, hogy a szláv Oroszország v,élőLástyónk'ká legyen; konkrété: hogy Oroszországban neim interveniált s Oi oiszlországnáK a bolseviz

1- •• mustól va'ó megszabadításával nem mentette meg a szlávsígof. Ennek a kritikának alapja bizonyos érzelmi konvencióban \an, amely nem akar ismerni realitásokat s amelyen csak oly ön'lényesen kombináló politikus engedhet, meg magának, akjj a maga politikáját nem gondolja végig. Tudatos és reális ,politikusok tudják, hogy nem interveniálhattunk, mert az orfsz forradalom a mj erőnkéi" meghaladó esemény volt. Komoly politikus nem áldozza lei a ^jövőc a jelennek, sprirf a jelent a jövőnek, hanbmi azon i'áradozlilk, (hogy a'jelent kieijégíjLste vés a jövőt biz. IOÍSHÍ sa^bzemürtere hányják olykor, hogy túlságosan is demokraták vagyuinii s',néj!külözzük az állam presztízse iráni i érzékel, jgy különösen Lengyel országgaT (Jttvorina), Ausztriával és Németországgal való viszonyunkban. Ezek a kritikusok' elfelejtik, hogy a demokiá-ivai a preszlizspolitikát egyesileni nem' lehet, amivel azonban nem akarjuk azi mondani, hogy nem akadunk óvakodni az államokkal szemben való projudjká'ás megteremtésé-tői. Külpolitikánk tudja, hogy m;it kell lennie helyzetének megyédet mezesére. Irányvonala a középút vonala, mint a szociális valóságot alkotó bonyolult jelenségek végső eredményei Kiinduló pontja a humanitás, a nemzeti szabadiság és a demokrácia eszméje. Ez nem azt jelenti, hogy politikánk gyenge; országunk fiatal történelme már igazolta ezt; ha politikánk hatalomra is Jutott, filozófiai éS humanitárius alapelveiről nem feledkezett eb Tudatában van annak; hogy ha materiális értelemben minden eshetőségre ei is kell készülnie, sohasem szabad lemondania a világ morális rokonszenvléről. ;