Napi Hírek, 1923. március/1
1923-03-12 [0055]
• — A mai nap Tisza István emlékének van szentelve. Engedjék még tehát ndkem, hogy én is az § alakjával foglalkozzam, annál is inkábo, mert a reá való visszaemlékezés nem tétlen elmereingés, hanem) lüktető napi politika. Hiszen olyan sokszor halijuk a kérdést, hogy ugyan mit tett volna a mostani nehéz viszonyaink kjölzölt Tisza István'/ Egyesek, akik Q| Ikéjrkíést 'lelteszik', nem adnak és nem is várnak erre feleletet. Ezek az ő nagyságának tudatos vagy Öntudatlan kániulói, akik szentül hiszik, hogy bizonyária azt lette volna, ami az adott helyzetben a leghelyesebb lés megíekiiőbb. — Mások, akik felteszik a kérdést, már meg iisl felelnek arra, és ioleietiüjkkei a maguk igazát igyekszenek alátámasztani. Ezek — emgedelmqt kérek — lazt hiszem, a napi politika számára találják fel a Lcírlénetet Mert hiszen Tisza egész iránya, céljai, t'J 1 vékenysége és sikerei immár teljesen egy elmúlt kor történelméé. A nemzeti történelemnek négy évszázadra szótő korszaka zárult be vele. Ez a korszak MohácSnál kezdődik. Akkor sz]ünt meg a lehei*s,ége( a Duna völgyében sajátos alapon öncétu birodalmat lenntartani. Uj, vad, fiatal erő támadt a keleten, etrő, amely nem ismer 1 korlátot, hit, amelyben nem voll kétely. Ennék impulzív erejével sztímben az óvilág léte forgott kockán. Ha érdemes volt, hogy fennmaradjon, a nyugati kultúra mmden értékét kellett a harcba vetni. Ezt pedig összefoglaló erővel a pápa mellett, a, német császárság képviselte. A földmivelővé vált magyarnak odasimulva kellett tehát segélyt keresnie: (ősi mi, akik szokva voltunk királyainkat egyedileg választani, most a nyugati hatalmat ültettük :m< |*k egyes reprezentánsaiban a hónra. Ez pedig sajátosan öncélú volt, mint minden igazi hatalom. Csupán szélső, keleti támpontjait kereste bennünk, akik pedig azt vártuk tőle, hogy a kereszténység' szent nejvében általa mentsük meg történelmileg aakult független, nemzeti létünket. Az egyformán jogosult feliogásoknak a magák igaza erdekében egymást meg nem értő ez az ehentőte magyarázza meg azk a kort, melyet kmuc-labancvilágnak szokás nevezni. Nem az a köíriülmény, hogy a pogányság és a kereszt küzdelmében mi voltunk a harctér, hanem a jelzetl belső ellenmondás volt azSj ami történelirnünkben vitágraszölóan jellegzetes. Századokon át hiába kerestüu |qs! ugy látszik, nem is volt megoldás. Csak amikor kiélte magát a török erő, a Habsburgoknak pedig tqáktozöban völt az egész Európát illető szerepe, akkor értielte el a hosszú harcokban már szintén megviselt magyarság azt, hogy a nemzet öncélusá ö ájnak a hatalmi szervezet megtartásával egyidejűleg intézményes biztosi tékáit megteremtse. Az ily irányú történelmi kifejlés a dualizmus, a Deák berénc alkotása. Logikus és konstruktív erejű voll, de kétségkívül nagy hibája volt az, hogy nem fogta meg a képzeletet. A r|égi dac tovább élt mellette és a fülekben olykor \Ssszazsongott a hajdan tilalmas tárogatók riűngia. Nehéz, igen nehéfZ volt még egy Tisza Istvánnak is ilyen muzsika mellett józan politikát csinálni és ennek a szer kézé lében a józan belátásra alatpi'tott, monarchikus közüliéinek kellett a háborúban Való vezérévé válnia. Azzá lett, és pedig dualisztikus alapon, egyéni kvalitásai révén. Ezzel a szereppel sfcerezte meg a széles néprétegek érzésvilágát a maga iés az általa képviselt Deák-féle gondolat számára.
