Napi Hírek, 1923. február/1

1923-02-06 [0053]

Berlin, február 6. A Lokalanzeig :nek jelentik Münsterbwl: Cuno kancellár hétfőn Elmerteidben beszélgetést folytatott a különböző oszt KOK vezető embereivel, majd Barmenben részt vet <gy gyűlésen, amelyen a rajnai tartománygyülésnek leffkülönbnzőbb pártjaihoz tartozó képviselek voltak jelen. Megjaient több vezető ember is, közgazdátok, politikusok, szakszervezeti vezérek, úgyszintén a főpolgármester. A birodalmi kancellár kifejtette előttük a külső és belső politikai helyzetet és hangoztattci, hogy a birodalmi kormány nem tesz különbséget a maga sesitő és támogató rendelkezései tekintetében é. régi és a most megszállt terület között. Mindkét megbeszélés folyamán az az egyértelmű felfogás alakult ki, hogy a belga-francia jogszegéssel szemben folytatni kell továbbra is a birodalmi kormánynak és a lakosságnak védelmi harcát. Barmenből a kancellár Münsterbe ment, ahol a westfáliai tarlománygyülés ülése alkalmából a városházán összejövetelt rendeztek. A kancellár ezen az összejövetelen utalt arra, hogy a kormány hivatalbalépésének első napjától kezdve törekedett megegyezésre jutni a másik féllel. Nem egyszer, de több izben felajánlották a megegyezés közvetlen útját, ezt azonban Poincaré visszautasitotla. Ugyanakkor a kormány lépéseket tett, hogy megismertess*; Angliával és Amerikával a maga külső politikájának irányelveit és mindkét hatalomnak tudomására adta, hogy Németország teljesítőképességének legvégső hatéráig meg akar felelni a versaillesi szerződésnek, különösen a jóvátételi szolgáltatásoknak. A német közgazdaság Parisban félre nem magyarózható módon kifejezésre juttatta, hogy kész magánkooperációra lépni és a két ország gazdasági érdekeinek kiegyenlítését keresni. A válasz mindenkor tagadó volt. Poincaré most azt a gondolatot valósítja meg. amely évek óta valódi célja a francia politikának; ujabb területekre, szénre, kokszra, ujabb birtokra teszi rá a kezét. Minden német polgárnak össze kell fognia, hogy a franciák harcvágyát visszaverhessék. Ha nem állnak egymás mellé, akkor elveszett a német nép, a német közgazdaság és a né.i.et birodalom. Meggondoltság és céltudatosság vezessen mindenkit, Olyan utal kell követnünk, amelyen minden társadalmi réteg, minden párt es minden osztály talóikozhatik. Erős és egyetértő harcra van szükség Franciaországgal szemben. A kormány programmja a támadás elhárításán alapszik. Hogy ezt mikép kell egyes esetekben a gyakorlatban megvalósítani, azt nem lehet Berlinből a zöld asztal mellől eldönteni. Erről csupán a szorongatott vidék légkörében esetről esetre lehet határozni. Franciaországban máris hangoztatják, hogy eljárásuk nem irányul a német nép ellen, hanem csupán a mostani kormány ellen, amelyet a tárgyalások szempontjából kezesebb kormánynak kell felváltania, valamint a nagytőke ellen. Ebben a pillanatban nincs külön politika, amelyet a kormány követhetne. Egyetlen külön érdeke a német érdek egyenlő mértékben, gazdag és szegény, munkaadó és munkás számára. Kérem önöket, esküdjenek fel Németországnak, a hazának: Kitartunk a legvégsőkig, hogy gyermekeink számóra egységes népet és országot hagyjunk hátra, amelyet békés munkában ismét azzá tehetnek, ami volt. A haza áldozatot követel mindenkitől. Itt az ideje a szórakozásokat korlátozni, a tobzódásnak és fényűzésnek gátat vetni. Az uzsora ellen minden drákói törvényes eszközzel el kell járni. A birodalmi kancellár a birodalmi kormánynak Westfália lakosságához intézett köszönetével fejezte be szavait. (MTI.)