Napi Hírek, 1923. február/1

1923-02-14 [0053]

London, február 13. (Wolff.) AZ Alsóházi Vitában, amely Bohar I.aw besZéjdét megelőzte, Ram­say Macdonald hUunlkáskiépViselő kijelentette: Nem­csak a Ruhr-vidék megszállása, hanem az eszmék­fhiekl az összessége, melyek a győzőket politikaijuk megform utazásánál indították, hozta létre a zűrzava­ros állapotot Európában. Amit csakl tettek, lehetetlen volt. Először lehetetlen jóvátételeket követeltek, az­lután lehelellen szankciókat alkalmaztak, erre még ferősebb szankciót, amely a mieghüintetett országnak HZt a képességét, tiqgy az eredetileg követelt jövái­ité'.eit megfizesse, megsemmisítette. Végezetül öntu­datlanul is az 1 imperializmus és az annexiók' pofitü­kájába sodródlak bele. A szónok sem azt nem akar­ja, hogy [Anglia Franciaországot mindenben tánio­jgiassa, sem (azt, hogy Franciaországgal egyenesen szembeszálljon. Az egyetlen biztosítéki, amelyet az olyan szárazföldi állam, mint Franciaország követei­be"!, a biztonság, amely rendé(kezesére áll, ha az ál­lam? amelynek részéről fenyegetettnek látja magát, a népszövetségnek' teljés jögu tagjai- A lausannei kon­ferencia megbeszélésénél a szónok kijelenti, hogy jobb lett volna, ha Oroszországot jobban számba vet­ték volna (Ellenmondások.) A munkáspárt reméli, hogy a Törökországgal való szerződést aláírják. _ bet világosítást kér a miniszterelnöktől, vájjon a francia kormánynak az angol kormányhoz intézett közlésében, amely Angliának a megszállott kölni tjct­rületen való helyzetére vonatkozott, kifejezésre ju­ta tt-e az, hogy Angliáinak a megszállott "kölni •terü­leten való jelenlétét arra használják tel, hogy •'Fran­ciaországnak segítsen. A szónok kérdi továbbá,, váj­jon tárgyalásokat kezdet teke angol munkásoknak a Ruhr-vidék szénbányáiba, vasutathoz vagy -nagy­iparába való toborzására, továbbá történt-e valami­féle igérel, vagy kötelező vagy majdnem kőtelező ki­jelenles hraneiaország valódi célja Jól'/ A szónok kérdi, vájjon branciaország operációit a jóvátétel megkapására korlátozza-e, vagy pedig ezek az első lépési alkolják egy független köztársaság kikiáltásá­hoz, 'továbbá kérdi, minő álláspontot foglal el Angi; a a jóvátételi bizottságban és vajjön Bradbury tovább­ra is tagja marad annak és végűn minő 'álláspontot íogtai ei az angol képviselő a rajnai bizottságban és vájjon továbbra is aktive vagy passzíve osztja a. felelősseget azért, amit a rajnai bizottság az Angliá­tól különálló eljáró Szövetségesek utasitásai szerunt cselekszik V Asquith kijelentette, hogy a trónbeszéd nem volt valami nagyon bátorító bevezetés a parlamenti nyu­galom időszakához', ü csak a Ruhr-kérdésre akár sZoritkozni. A trónl>eszédhek aZ á része, ajmely az angol korniiánynak ebben a kérdésben való maga­tanásával foglalkozott, bevallása Európa képteleni­ségének arra, hogy négy évi diplomáciai fecsegés és nemzetközi konlerenciák után a jóvátételi problémát megoldja vagy végleges döntéshez vigye. A jóvátételi moblénVa még mindj»j árnyékot vet a civilizált vi­lágra. Angliában semmiféle hajlani sincs arra, hogy Németországnak túlságosan megkönnyitsók jóvátételi teljesítményét. Nem kell elcsodálkozni azon, hogy lrenciaország nyugtalankodik jövőben való bizton­sága miatt, azonban alig van rosszabb ut ennek a biztonságnak a megőrzésére, mint Franciaország el­járása keleti [halárán, ahol esetleg évekre birtokba vesz égy második Elszász-Lotíharingiát. A legjobb az lenne, ha az angol kormány a francia ésl német kor­mányoknak aZt az ajánlatot tenné, engedjék meg, hegy a jóvátételi problémát a népszövetségben tár­gyalják.. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents