Napi Hírek, 1923. február/1

1923-02-14 [0053]

London, február 13. (Wolff.) AZ Alsóházi Vitában, amely Bohar I.aw besZéjdét megelőzte, Ramsay Macdonald hUunlkáskiépViselő kijelentette: Nemcsak a Ruhr-vidék megszállása, hanem az eszmékfhiekl az összessége, melyek a győzőket politikaijuk megform utazásánál indították, hozta létre a zűrzavaros állapotot Európában. Amit csakl tettek, lehetetlen volt. Először lehetetlen jóvátételeket követeltek, azlután lehelellen szankciókat alkalmaztak, erre még ferősebb szankciót, amely a mieghüintetett országnak HZt a képességét, tiqgy az eredetileg követelt jöváiité'.eit megfizesse, megsemmisítette. Végezetül öntudatlanul is az

1 imperializmus és az annexiók' pofitükájába sodródlak bele. A szónok sem azt nem akarja, hogy [Anglia Franciaországot mindenben tániojgiassa, sem (azt, hogy Franciaországgal egyenesen szembeszálljon. Az egyetlen biztosítéki, amelyet az olyan szárazföldi állam, mint Franciaország követeibe"!, a biztonság, amely rendé(kezesére áll, ha az állam? amelynek részéről fenyegetettnek látja magát, a népszövetségnek' teljés jögu tagjai- A lausannei konferencia megbeszélésénél a szónok kijelenti, hogy jobb lett volna, ha Oroszországot jobban számba vették volna (Ellenmondások.) A munkáspárt reméli, hogy a Törökországgal való szerződést aláírják. _ bet világosítást kér a miniszterelnöktől, vájjon a francia kormánynak az angol kormányhoz intézett közlésében, amely Angliának a megszállott kölni tjctrületen való helyzetére vonatkozott, kifejezésre juta tt-e az, hogy Angliáinak a megszállott "kölni •területen való jelenlétét arra használják tel, hogy •'Franciaországnak segítsen. A szónok kérdi továbbá,, vájjon tárgyalásokat kezdet teke angol munkásoknak a Ruhr-vidék szénbányáiba, vasutathoz vagy -nagyiparába való toborzására, továbbá történt-e valamiféle igérel, vagy kötelező vagy majdnem kőtelező kijelenles hraneiaország valódi célja Jól'/ A szónok kérdi, vájjon branciaország operációit a jóvátétel megkapására korlátozza-e, vagy pedig ezek az első lépési alkolják egy független köztársaság kikiáltásához, 'továbbá kérdi, minő álláspontot foglal el Angi; a a jóvátételi bizottságban és vajjön Bradbury továbbra is tagja marad annak és végűn minő 'álláspontot íogtai ei az angol képviselő a rajnai bizottságban és vájjon továbbra is aktive vagy passzíve osztja a. felelősseget azért, amit a rajnai bizottság az Angliától különálló eljáró Szövetségesek utasitásai szerunt cselekszik V Asquith kijelentette, hogy a trónbeszéd nem volt valami nagyon bátorító bevezetés a parlamenti nyugalom időszakához', ü csak a Ruhr-kérdésre akár sZoritkozni. A trónl>eszédhek aZ á része, ajmely az angol korniiánynak ebben a kérdésben való magatanásával foglalkozott, bevallása Európa képteleniségének arra, hogy négy évi diplomáciai fecsegés és nemzetközi konlerenciák után a jóvátételi problémát megoldja vagy végleges döntéshez vigye. A jóvátételi moblénVa még mindj»j árnyékot vet a civilizált világra. Angliában semmiféle hajlani sincs arra, hogy Németországnak túlságosan megkönnyitsók jóvátételi teljesítményét. Nem kell elcsodálkozni azon, hogy lrenciaország nyugtalankodik jövőben való biztonsága miatt, azonban alig van rosszabb ut ennek a biztonságnak a megőrzésére, mint Franciaország eljárása keleti [halárán, ahol esetleg évekre birtokba vesz égy második Elszász-Lotíharingiát. A legjobb az lenne, ha az angol kormány a francia ésl német kormányoknak aZt az ajánlatot tenné, engedjék meg, hegy a jóvátételi problémát a népszövetségben tárgyalják.. (MTI.)