Napi Hírek, 1923. január/2

1923-01-21 [0052]

• künk világpolgárokat"' akik a Talpra fcSgyart Shéklik és meghalnak Ma­gyarország becsül-.téért és alti- » vUigpol£árok zászláltl Petőfi >^seb3ZC2-1lssá)^ , nemcsak esztétikai ér­tekaitkel gazdagította a aagyaraígot, kaaea ennél jdwl többéit ideá­lokkal t J« kicsinyeljük az ídéálík hatását a seték életéboa; az egy­más mellett élő afJbsrsk laza 'tőségeit közös Ideálok fűtik a -nemzőt kulturális 'egységébe. Az Ideál, "amelyet raánkhagyctt; • az Ifjúság bájában és % zseni tüzében ragyogó* nemzeti híe »'.>;!, Az őelete t-O nemzeti eposz, amelynek fájdslaaaau azép és hősies akkordjai belezangéask a,hétköznapok zajába és gazdagabbá és mélyebbé teszik a magyarság életéti'' Szomorú, hogy oly ifjan halt meg, de felemeli gon­dolat, hogy szűzies tisztaságában úszta meg as élet zavaros hullá­mait. Emlékéből as örökifjuaag fluidumja árad a magyarság vérébe. Ismeretlen sírjából lángoszlop'tar tlí az ílitKak »S7 nagyszerű vulkánja, amely fényt vét a magyar'ejszaké'ba aranylávát ottt aj' országra éa a magyar dlosóség,tüzével megvilágítja távoli cóaáaok partjait. Pat5fi emlékében önmagét becsüli Heg a'nemaeC/Baraseg íerenca lelkes és; szűnni nem akaró éljonzéssel fogadott beeiéda után á fi . P. itórkús ümllia^eAjtedblt szobor "oíaü ódeyáií /bi'euraf­ta. -itt fiaittááv&ymííc^eÉ^?Mtfi&£éf. ' ' Ezután a gazdák 'és földnívesea képvlaeietébtn lovász eánca szólalt fél. -Amikor ég "Bahnünk a keserűség ' és vihar tombol ktt&u és Botul a magyar lelkekben, hazánk nagy töltőjének'easn az 8a­sepáí-a gyűlölet ee a sseretst összeölelkezik AgeauaáU Együtt ünne­pelik Ka stfflék a maradék neasstnak az egyházi, világi, katonai. attWs­oaati és tudományos Intézményeinek a vezető és daélakví férfiéi, együtt ünnepel itt s. fala. népével, Kítal a fél iáival á néppel, aii­Ki. Te a»« dalol.tad:,lükOí szílbmbíi, rsgy fSliíBfál kisházamba ­s térek este be» piros port és fehér tenyeret piros •céayecs'íe hozza bs. -Ez a í'cjdrdvalö* oép m is 'vara jtákével Bstözl az" '£' konyérteraő toldat, amely kenyérről íe azt énakeltaS:,Bármilyen bt;r­aa la sz a kenyér,' itthon sokkal jobb lza étínsisa a Tckéte, ultit más** höl a fehér - sasai s g falu népével, akinek la azt daloltad:, 4 íalu^ ba occahosaset fcasríkii.vatoa aagaasi, P.npodjsn mag Sittrc*e>. bujábot, így vlgsá a mojyar ember hiííbft. ^"^aaáhk "htjör költőjének ezer ás eEtékftanssén ,•amikor saedagétjüSra" sok szép eilakst/alut a moVs vlrágííL a'aéíe*. art látjuk, hogy nem aílüdiy sí-ra vigtdt a magyar, 'Bért volt olysr. idő íe. amüter a magyarék .dibsíeégét és iafaűeáSji lehal kort ja üaxsegta bele„a világba. Telt lló, mikor t maOTát(nsgyí.öjf u >táján magyar diós'6*­ségzSH.''ragált az ape a fiának. Telt idő, mííor 'magyar teng**' vizába • hunyt el ma*jkeíit',íai hullísstllsgaj .D» volt oljsa iaff is, o«l» kor ezekkel a a»g.i.fs»h'3llff8«lllagck^f.l a eójya? Siosőaégnek, szabad-' sásaak.ás faggatlaeságnak s fénylő ofcillagajs. eltűnt a «sagyaz> égaclt­Sgy' llwa' «a*ai»gt'al«B éj után. állt fel hazánk nagy költcTji 'a musttá, lipoaíjíre; ~-~ ütoi Xaa«8iae«a vagy ctaBatok, ea a'kérd.'s vsSasasntokf Ch. Petőfi; hazánk aagff'k.»ltőj*, sítét íjsta ' ifé'aylí csillagunk, kiank seilékíre itt ma lángolunk es Sírva fakadnak. Te nem Állas mát CM aamaaue lépcaőjss, de KÍ KS megint itt állnak világ árvájaként a hánserra tekintünk állnak és é»sakafik, kslataak nyugatnak, rokona, barát.ln aiaoaea a magyarnak, * amikor itt állnak haivünkhék minden eivárságávélj teatlnknok éa lelkünknek aiaáaa sziíke'-íval éa'szmjénysígeve], kétségbe kellene eanank, ha USA taidbáuk; Kngy van"aíg bíró a ralsók ffilatt, éli nág 5 csillagos ég ü,kl»ak az ég-alatt mar i-ienki^e Htttsaaa. ae féljen, felfogj* agyát a jí Isten' r..w, a—'ti-i^-" 1 '' le ^--j-boroJS,; ,a magyar assMKTOua aaaas a saasenAytttavi., i ei<íl*. Sirályok rakjak le a ko­ronát 8 ioj.auaok, barilnak- le előtte s azarétetáhknek jtlndaa male­ttéval arra iértó, hogy a KárpátBktől az Adriáig tow&ég • agyaaer fényt és vuá/jbaeigat a aoHyhíkba és küttnyakat a'3ssBokBa. a .pa­dig itt"»«o tal.álnltó aieghaj.'igátasra, akkö' 1 kall, hogy faltSrjonbe­lŐiürk aataa életösztön "e JB'jjBa, aminek' Jönni kall, d« a máalk útra nádink, jdfrt ItttsÁí nea tarai aát- hátra, mint a bacsületsa hsláj., .Aafe/ Ea padig választannak kell a tlsaíeaségaa halál, tagy padig a Sioaralen elet között, al';kor,'.16jjöc a nagyszerű hslél. hol s. temet­kezéé fíiUtl agy oxáaag vérben 'áll.* Balátattjt magyar nép lelke kiélt, sailor azt men­e<at. hogy ral'encél a nagy" országos véres *«atésnél is nac átkozzuk azt a földei, mely ezer éven ét táplált bennünk.-/;, hanem sast álft­j'Ji azt a bBÍtSot'és álljak ezt az.jálaott údeaanyat kezat, aely BB­gyami* flngatott,'/^V»'fc^^~»y**>^A^/' "" a * ' ' • a%itán a sjutiaMolr xit.ííiSX itarváth íorgely vajaankás «zéi>.ti«4 ' ,' -í»UH^s^ ' "-H*** ksdater a* a^at aeataat ünnepli Petőfi aaallaaít. ?S^Tfeagyí!ré»,'"e'íí 'a' aatüO KBlíéaaetáoen. irányt idtftt az agása aagjrar­ságaía, áa le 'a' »67íyai- áahkáiaá*'réáaárál MvözlBÉ azt • szellemet, aüéty a maia lá'ngelaSjóneí: ireíjvel, neKISfc, testvéreinek, nekflrtk magyal' mnakásotejji!: la'örök Íráayt adott, as^eatatra aa utat, nelyen szolgai! szooiíu&z'auB, az vllSg^Skiterjedő'onbsrssoretet ér»'Éagríi! uaisíaak' alnSainél jab'ban'vald aaeréteté békéSsa'meg- ' fém, e&aáalic'z'siaa.tvá '.IssnéS Bínaaalct B'eol44gnláa'fslé.' iníi Idfl körül.'eisl\tl. olTaiok, aitt voltak azok a viharos napok, oiíolyben KtőTiélt, ­fökor' afüaatrát' zsauíaRSeg teőszakos elay^svisa neb'zodétt ráak, ta a ttiancni átok gítnjat'ztí'vSlluntát síra a fSldra, aKlffnek al 'magyarok osoi aiagéay'a^áJát'vágyónk, de aaly­aek gjűeclosífaás uSpík klsáaját elvetni.'A aastsst is éheaík, varsj­téketik, véresOt U»m ülat 'altker éhestank, verejtékeztünk éa 7érez­tiW:,amltor Petőid láugszava végig vágott a magyar lalieJrsB, íal­enalíe a msr»r lonyoactt fejeket, egyoiaba fcata »a a53*nsíg*s ssftt­dékkil áívlo EOdva özétazakitott 'majyar kezeket s az összeszorított varokba oiatöxte az tű élet aászlaját, melyre «area a szabudiíg, tastvérlaég. 6gy*aJ.*M jsinaavs volt Írva, ia az a magyar Jéj&as; fehér,* zöld volt, - - . ­IBuVlígl iéity, vágott régig az etetőfsJiláltiíea: lalpra maoar,M a haza • í's a ^zenr -:i'ó nj-oaiáa ae* voit többé munkás 'éa nr, nem volt többé gazdag és azaféry, haaens oaak'SaJyar volt, aki Jviroersa la fordult, idébast s)iaj«nhtt osak magyart talált, csak"6ugitirt talált a sa»ba bcldá-lísb magyar jövf'ki:.\vására, íetító lí épen oljan ezanáuy mrakáásr.r; volt, aint tl vtonni:. »eo monlbatmJi lo tOH »rro.l taavötlésről ' laelySsa a uaí .-agyaráig aaghejtja sást­ltját aa S aavaat aedéka alőtí; ,, De'tovíciiiegfíil.Sr. nem érhetem 1» ezzel ariolvesléeso] Kakit 'clta* áld«atOt"tell' latannem'ai Ja isaérstlaa sirbástjájáía, áejc/'ííéT.tfi'i'á t*ai'b6ni»lni?t arra, inlar a mi ^rejaorasáfoa Aajlétuakat véltibtatt* '.gykO!r"3»ul3tő If.lfce bölösőjíf helyéül. Petőfi íiegoitatta aakftnk, hugy as' agyáai ny»"*t,' k3B«ruair.-et, szenvedéseket, nem síabail .W-Sá'áréaKüak'' többé asBWi «f pll laahtBan, itíkor egyezer"" S? egésa Kgéy*rorazá{,on''vúglg' vág a sara ksi-yatlea ostora, haaas tojaVbaiat kall' nTO'ti'JraHÉ. ulndea istgyár falé es azon kózázorltason ke'reSEtíl öaiiaaolvjsstráauiií a Hljtunte* ( a keoo'rrUségiiainJ^hara­garkst az ellett a h»w4dü ellen, sitinek kezében a sora.oatara BtÉoa;." E Szcertru napokban 'ezt »• példát akarjuk eeefógaial az í szeli ctánefrüdvöalísa alkalaltból. Ez legyes a ml hKolatunk Bsttőfi sZWleaaénak.' Eall..1ák reg a világ összes munkásai, hogy osak a magyal egyenlőségen, taatvli'laéges, szabaiásgon keresstíj. kiváiijuk eiőral azt a nagy vflágszabad*5ayi7t, melyróS. Pat'fí ájjcoiott. Ili la ott leszünk ís nen nynjgszinl majd még hali porainktan aam, ha sejaarsan eejezer at a nagy riadá, aely azok elíen btvni fog, akik a népek egyEásiaoesiitáaával Igyekeznek cegölci a testvérieéget, kik a maguk pénzbeli hatalmával igyekeznek elnyomni bennünket, az egyenlöaégetj do mindenekelőtt eakttszank, hogy neafoffjak ay-igodnl mindaddig, aeHg

Next

/
Thumbnails
Contents