Napi Hírek, 1922. december/1

1922-12-14 [0049]

(A kormányai útjáról szóló tudósítás folytatása.) § Sopron, december 14. Délután I órakor népünnepély volt a vármegyeháza és! a városháza köZött elterülő Ferenc József-térén, amelyet » kormányzó a vármegyeház erkélyéről nézett végig. A eászlódisz'be öltözött térségén ember ember hálán illó tömeg percekig tartó, tomboló lelkesedéssel üdvözölte a Templom-utca felől érkező kormányzót, akit a bányászati és erdészeti főiskola hallgatóiból alakult disztestörség ólén Simon Elemér fogadott. A cserkészek ós a tűzoltók sorafia között a kormányzó a vármegyeháza felé haladt, ahol az alispán fogadta 5s vezette fel az erkélyre. A vármegyeház erkélyével szemben a cserkészek és a tűzoltók csoportja és a soproni dalárdák

1 álltak fel zászlódiszben. Az ünnepély a magyar Hiszekegy hangjaival nyílt meg, ós azután Thurner Mihály polgármester méttatt|ai a nap jelen tőségét: , ' '< — A magyarok! ezer éven át harcoltak — montotta — de kardjukat sohasem a hódítás, hanem mindig a haza és a nyugati művelődés védelmében örgatták. Ezekben a harcokban sok szenvedés jutott smnek a nemzetnek osztályrészül, mégis a legretteneesebb kálvárát a tálágháboruban szenvedte végig a lemzet A világ' bíráinak! a vakszerencse nemcsak győzelmet, hanem egvuttai vakságot is adott. Agyőzes birák boldog-boldogtalannak osztották szét Szent István palástját. A konclesők sorában ott leskelődött Ausztria is. ^ A felkelők buzogánya utat tőrt Velence felé, ahol Béthien István grófnak sikerült a világ birái-, iák szeméről levenni a hályogot, ugy, hogy kepeiek! lettek a magyar igazság tájékain tapogatóznii Velencében kapla meg

r Sopron azt a jogot, hogy hasát válasszon. Szivet cseréljen, aki hazait cserél. Ebben a városban sok' hü magyar van, sokan nondhatják hogy német a nevem, de magyar a szniem. Minthogy sZivet a győztes nagyhatalmak parancsára sem tudtunk cserélni, hazát sem cserélünk. Igy lett 1921. december 14-ike, a népszavazás napja, Sopron ünnepe. Sopron polgársága ma egy éve' a világ ítélöszéfe előtt aZ ártatlanul meghurcolt nemzet mehett ett bizonyságot és ezzel a magyar igazság diadatitjiát nyitotta meg. Ausztria ési a nagyvilág cáfolatot aapott arra aZ évszázados rágalomra, hogy Magyarírszág elnyomja idegennyelvü fiait A börtönben rinylodők nem szokták rabságuk meghosszabbitását uöveteliu. Ausztria megkapta a félreérthetetlen váaszt, hogy nem kérünk felszabadításabői. Ausztriának örökre le kellett mondania Sopronól. lí, polgártársaim, a magyar haza hü fiainak valutátok magatokat és ezért felemelt fővel járhattok!. üölelességlUilástokért a magyar törvényhozás ezt a árost elnevezte a leghűségesebb városnak. Honfitáraink megbecsültek tite-kjet ragaszkodáslokért Azok edig, akik hűtlenek voltak ma egy éve, kérjenek írdenállva bocsánatot a Mindenhatótól, a legnagyobb ünre, a hazaárulás bűnére, egyúttal adjanak hálát » neki, hogy a mjagyap Sízivbe nem ültette bele a osszuállás vágyát rogadjuk meg polgártársaim, ezen az ünnepen, egy szeretni fogjuk ezt a szegény, árva, magyar haát. Segítsetek, hogy ezt a hazát nyugodttá tehessük, egitsetek az egyetértés helyreállításával. A nyugodt lök erőt gyűjthetnek, az erős ország pedig kifelé lelmes lehet Szeressük ezt a hazát és gyűlöljük elmségeit, mert ez biztosit ja a magyar igazság teljes iadalát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a soponi egyesitett dalárdák adtak elő magyar énekeket, íajo Német István csornai káplán szavalta el alkalmi ersét. Az ünnepség a Himnusz hangjaival fejeződött be. A kormányzó negyed 3 órakor a vármc! eh sa nagytermében a vármegyei iönéiiyha ó á, Lüdottsá. gél fogadta, melynek élén Gévay—Wof. La o i sípán mondott üdvözlő beszédet. — B-zalommal tekintünk bőméi lóságot a raóor dolta, es reméljük, hogy ugy niint annaiki'e, n s, erült diadalmaskodnia a vörös rémen, ugyanig} sikerül majd a fenyegető széthúzáson is dia almnsko nia s bölcsességévei és akarata a: egyesi eni tud i a ajunkban rejlő őserőt egy közös szent < él so'gálatálban. Egy szíwei lélekkel támogatjuk bőméit ósátgodal az ország újjáépítésére irányuló nehéz munkája an. A kormányzó a következő beszéd! >en válas/ol.: — örömmei jöttem Sopron varmegyébe hogy együtt ünnepeljehi e vidék lakosságával azt a n igy napot, amelyen az ezeréves haza iránti hűségéről t tt bizonyságot Az egész ország háláját akarom ki ejezcsre juttatni azokkal szemben, allák a válságos ií&kéz időben is nyelvi, faji, társadalmi, és osztáiykülönasóg nélkül tártorithatatlanul ragaszkodtak ehhez a hazához. Méltán fogja ezt a magyar múltjának régi, dicső emlékei mellé feljegyezni és a nemzet n« m fogja tollfelejteni, hogy Sopron és környéke lakosságának nemes, példaadó hűsége és ragaszkodása szejrezte vissza a hazának ezt a várost akkor, amikor meg alighogy derengem kezdett a hajnal a magyar égen. — A háború és aforradalmak után a pusztulás széléről visszarántottuk aZ országot és hozzákezdiünk az uj alkotómunkához. A nemzet lassan, fokozatosan faipraallt és a fejlődés útjára lépett. De ezé a vdéké az érdem, hogy jpt magyar erősödés, a magyar öntudat első ragyogó példáját és reális bizonyságát szolgáltatta és az első sikert hozta a szenvedések a csapások és a veszteségek hosszú sora után Ezzel mindnyájunk Szivében megerősödött a hit a szebb, ö boldogabb magyar jövőben — Arra kérem mindnyájukat hogy továbbra is csüggedés nélkül dolgozzanak a hazáért, mert még hosszú ut, még sok küzdelem és sok nehéz munkálkodás vár erre a nemzedékre, hogy a régi múlthoz méltóan újra felvirágoztassa ezt az országot — Köszönöm szíves üdVözlié&ükéí. A kormányzó szavait lelkes éljenzés követte Ezután a főispán bemutatta a kormányzónak a törvényhatósági bizottság tagjait, akikkel hosszabb ideig elbeszélgetett, majd három órakor a vármegyeházáról a főiskolai hallgatók disztestőrségé között a Városházára ment és visszavonult a részére berendezett lakosztályba