Napi Hírek, 1922. november/2

1922-11-20 [0048]

T e r r i te t, november 20. (Havas. Mussolini miniszterelnök, mielőtt Curzonnal és Poincaréval találkozott, a következőket mondotta a sajtó képviieslőinek: Elsősorban az antant problémáját lógjuk

1 megvitatni, különösen Olaszországnak az antantban eif!og!Ialt helyzeté!. Az értekezlet megnyitóülésén csak

1 akkor (veszek részt, (ha a francia-angol eszmecsere után; sikerül egyetértést biztosítani a szövetségesek között. Az egységes arcvonal alapjíál a szövetségesek emlékirata alkotja, de egyes pontok tisztázásra szorulnak. Mussolini amellett van, hogy Oroszországnak engedjék meg a részvételt az értekezlet valamennyi munkájában. A törökök feltételeit gondosan meg lógják vizsgálni. Olaszország a mudaníai egyezményt tartja szem előtt. Nyilatkozatának végén Mussolini hangoztatta, hogy az estére kitűzött megbeszélés rendkívül nagy jelentőségű lesz az áinlánt további fennállására nézve. (MTI.Í Palermo, november 20. (Havas.) A Targja Florio-versenyt Boillot francia vezető nyerte, aki egy francia gépet kormányozott. (MTI.) Berlin, november 20. (YVoü'í.) A Berliner Lokalanzeiger jelentése szerinl a Rybnik közelében fekvő Schranban a lengyei rendőrség minden indokolás nélkül elfogott négy németet. Több német, akit hasonló sors iénvegfetett, még idejében el tudott menekülni. (MTI.) Lausan ne, november 20. (Havas.; Poincaré, Curzon és Mussolini tegnap 11 óra 15 perckor Territelből Lausanneba érkeztek. A lerriteti első megbeszélés befejezése után a következő kézlem'ényt tették közzé: ( Poincaré, Curzon és Mussolini közösen elhatározták, hogy mindazokat á kérdéseket, amelyelv a lausannei értekezleten felmerülnek, a szívélyes barátság; szellemében és a szövetségesek egymásközti teljes egyenlőségének alapján fogják megoldani. (MTI.) — Londonból jelentik a Magyar Távirati Irodának; Kodály Zoltán vonóshármasa!:, amelye: a Lehner vonósnégyes adott elő Londonban, az a^gol s jtó egyhangú !

ag dicséri és zenei jelent-ségé: lenJkivüí nagynak mondja. Az Observer a következőket irja: Kodály hármasa egyszerűségével és természetességével

1 köt le minket. Sokszor borongó, kissé Debussyre Ss Ravelre emlékeztetve; vidáman szomorú, vagy tréfásan vig hangulatot áraszt. A Morning Pos' igy ir a darabról: A szerző az újszerű hangszerkeverésre! kitűnő hatásokat ér el. Zenei nyelve, amely a mának! nyelve világos utalással a holnapra, mindig meggy őzé. A Pali Mail Gazette azt irja, hogy azok, akik az uj magyar iskola zenéjiének alapos ismeretével szoktak dicsekedni, szívesen párosítják Bartók és Kodály nevét. Lz annyiban helyes^ hogy Kodály Zoltán a magyar szerzők között nyomban Bartók Béla után következik. Mostani vonóshármasa azonban világosan mutatja azt a szándékot, amely a két zenész lénye között fennáll. A mű rendkívül érdekes. Az első és az utolsó tétel egyszerű, éleink és ment minden nehézségtől; a lassú középső tétel bizonyos mértékig Schönberg expresz- ^ szSonizmusára emlékeztet, de jóval élvezhetőbb formában. — Valamennyi lap kiemeli hogy a Lehnernégyes utolérhetetlen "mesteri tökéllyel tolmácsolta a darabot. , . .