Napi Hírek, 1922. november/2
1922-11-16 [0048]
§ Róma, november 16. (Stefani.) Mussolini miniszterelnök az újból összehívott parlament mai ülésén általános érdeklődés közben a következő beszédet mondotta: - Az, amit én ma teljesítek, voltaképen formális udvariassági cselekedet önökkel szemben, amelyért én önöktől a hálának semmi különösebb megnyilvá|nulását nem kérem 1 . Ki kell jelentenem, hogy a miniszlerválságokat az utóbbi években a kamara különböző manőverek és icselszövényekkel támadások utján oldotta meg. Megtörténhetett az is, hogy egy válságot csupán egy egyszerű rohamnak tekintették, a miniszterség pedig nem jelentett mást, mint egy ftl me r neli állomást valakinek a karrierjében. Ez alkalomlmal az olasz nép másodszor borított fel egy kormányt — az első ilyen alkalom 1915 májjusaban volt — amikor mindenáron a maga akarata szerint a íott magának kormányt tekintet nélkül arra, milyen kormányt jelölne ki a parlament. Ilyenformán én nem törődöm azzal, hogyha a túlzott alkotmányosság Ihatva nyimádói melankolikusan értekeznek és panaszkodnak, hanem megerősítem a forradalmat jogaiban*. Hozzáteszem, hogy az egész világ számára tudiui adjam, azért vagyok itt, hogy megvédjem és érvényre juttassam a legnagyobb fokban a lekeleingesek, a íascisták forradalmát, s hogy azt mint a fejlődóst, a haladást, az egyensúlyt előidéző erőt bevezessem a nemzet történetébe. EJbben a törrekvésemben korlátokat szabtam magamnak és azt mondottam, az &\ legjobb Ixilcsesség, amely a győzelem után sem hagyja el az embert. — Háromszázezer állig felfegyverzett, mindenre kész fiatalemberrel, akik szinte vallásos kötelességtutíással állottak rendelkezésemre, megfenyíthettem volna mindazokat, akik rossz hirét terjesztették a fasjeiztnusnak és akik megkísérelték bemocskolni. Bezáratmiattam volna a parlamentet és alakíthattam volna kormányt kizárólag fascistákból. Mindezt megtehettem volna, de legalább ebben az első időszakban nem akartam. Ellenségeink most megmaradhattak fedezékeikben. Koalíciós kormányt alakítottam, tíeí nem azzal a céllal, hogy parlamenti többséget tudjak a hátam mögött, amelyre nincs szükségem, hanem azért, hogy a pártok tölőtt egyesitsem mindazokat, akjk meg akarják menteni a nemzetet a veszedelemben. Mussolini miniszterelnök ezután 'Köszönetet mondott munkatársainak és azoknak a dolgozó tömegeknek ; amelyek elősegítették a fascista mozgalmat. A továbbiakban meleghangú hódolattal és dicsérettel emlékezett meg a királyról, aki elnyomta az utolsó órák reakcionárius kisérleteit s ilyenformán nemcsak kikerülte a polgárháborút, hanem a parlamenti (állam fáradt artériáiba beoltotta az uj fascista árataot, mely kikerült a háberubói és amelyet felemelt 1 a győzelem.
