Napi Hírek, 1922. november/1

1922-11-06 [0047]

13. kiadás folytatása. In necessariis unitas: a szükségességekben egység. Tisztelt Kartársaim, tiz év óta fáradozom azon, hogy ezt az egységet megteremtsem az újságírók között. Amikor engem az újságíró egyesület elnöki székébe ültettek, tiz évvel ezelőtt, szenvedélyéktől lutött volt az újságírói társadalom és az egyesület életei A választás után nemsokára a barátság és egyetértési költözött be szerény hajlékunkba. Ez nem azt jelenti, hogy az egyesületi élet megfojtsa az újságíróknak^ vagy az újságírásnak; az egyéni életét. Megfelel erre is szent Ágoston: In dubiis lil>ertas. A kétségbeesésekben a meggyőződés szabadsága. Kétséges dologi csaknem minden, amit pennánkra veszünk, mert igazságosak csak nagyon kevesen vannak ezen a földön. Kétségességek a politikai küzdelmek, társadalmi harcok, művészeti és irodalmi problémák. Ezekben ám álljon a harc, ez nem szétszórás, nem az erők

1 gyengítése, hanem az erők megerősítése, különösejn akkor, ha annak a nagyszerű és csodálatos mondásnak harmadik részét vesszük figyelembe: In omnibus aulem cariias. Mindenkor és mindenek felett pedig a szerelet. (Éljenzés.) Mert beszéljek bár az eírtbereknek vagy az angyaloknak a nyelvén, ha szeretet nincsen bennem, ollyá lettem, mint a pengő érc és a zengő cimbalom, — mondja • korintusbelieklhez irt első levél. — Csak az ér {valamit ebben a földi életl>en. amit szerelet fiit át. A szeretet az, amelyre mindig a legnagyobb súlyt fektettem, a szeretet egymással szemben és elsősorban a magyar újságíró szeretete hazája iránt. Mert ma, amikor halálos szomorúságok vesznek körül, minden szeretetünkéi a'hazának kell odaajándékoznunk, Éséppen ezért ez itt nem ünnep, tisztelt uraim, és mm volna ünnep még akkor sem, ha százszor érdemesebb emberekről, mint én, ha Rákosi Jenőkről és íloitsy Pálokról volna itt szó, mert itt ünnep nem lehet, amíg ei nem jött az az ünnep, amelyről a költő is beszél, mondván: »Lesz még egyszer ünnep a viágon , amikor itt ezen ai helyen, ahol én ma érdemetlenül állok. Hungária asszony szobra lesz elhelyezve, győzedelmesen, diadalmasan, pajzsán a teljes érvényű magyar címerrel -a négy folyóval és a hármas hegységgel, fölölte ragyogván régi dicsőségében szent István koronája. (Éljenzés és taps.) Ez lesz az ünnep, amikor azok a kartársaink, akik ma nem lehelnek itt Kolozsvár és Kassa, Brassó és Eperjes, Nagyvárán és Arad újságírói, velünk együtt fogják a nagy anya dicsőségét zengeni. Ez fesz az ünnep, lisztéit barátaim, erre az ünnepre kell nekünk minden erőnket összegyűjteni. És hogy ezt az ünnepet önök megélhessék, családjaikkal és szeretteikkel együtt, ez az lén hő kivánságom. És főként azt kívánom, hogy amikor eljő a feltámadás napja, akkor a magyar újságírás oltáránál a hálaadó imát a magyarok Istenéhez va<lajnennyiünk nevében a mi örökifjú mesterünk, a nyolcvan eszteridős Bákosi Jenő mondja el. Márkus Miksát az udságirók sokáig lelkesen éltéllék, máTjd Hoitsy Pál a diszközgyülést herekesztelle.