Napi Hírek, 1922. október/2

1922-10-28 [0046]

(—) Prága, október 28. (Magyar Távirati Iroda) Lelley Jenő tír., a prágai nemzetgyűlés magyar keresztényszocialista képviselője a nemzetgyűlés leg­utóbbi üülésén a következő beszédet mondotta: Hallottuk a miniszterelnök kormányprogrammjáf A programmnak kritikai vizsgálatánál meg kelt .álla­pítanunk, hogy annál, amit tartalmaz, sokkalta ér­tékesebb az, amit — nem tartalmazott. A miniszter­elnök ur beszéde parafrázisa volt az előző kormány­elnökök tartalmatlan programmnyilatkozatának min­dun uj, hu'nden komoly, értékes elem nélkül. Ez kü­lönben a cseh-szlovák köztársaság kormányánál más­ként nem ipi lehetséges. Természetes következménye annak, hogy a kormány többsége olyan pártokból kerül ki, amelyekel egymástól nemcsák a praktikus pártprogramm szempontjából, de világnézetileg is tátongó, áthidalhatatlan szakadék választ el. Az az erőszak, amelyet a szociáldcmokra'ák a hatalomban valói parányi részesedés kétes értékéé t elveik becsületén elkövetni kénytelenek nem marad­hat büntetlenül. Nem fog bennük bízni és hinni a/ióp. amelynek az ígéret paradicsomát mutatták meg elmé­letben, de amelynek gyakorlatban igazság helyeit ön­kényt, szabadság helyett rendőruralmat, j,'léi helyett sohasem látott nyomort adtaki Amikor a miniszterelnök ur a demokrácia j,elsra­vá,t használja, ismét az értékesebbje! hallgatja el a fogalomnak. Elhallgatja azt, hogy mit ért ő demo­krácia alatt, már pedig éneikül mindannak, amit a demokráciáról mondott, alig van komoly súlya. Mert ha demokráciának nevezi azt, amikor egy miniszter, akit a legszörnyűbb olyan bűnök halma­zával vádolnak meg az ország nyilvánossága előtt, amilyenekért fegyház dukál, a vádak elől az ország egyik legfőbb bíróságának elnöki székéle menekül, hogy ő ítéljen mások lelett; amikor az a esendő r­tiszt, aki ártatlan, megkötözött embert sajátkezűk g leszúr, egy csendőrőrs éléről egy csendőrszárny élére avanzsál; amikor a tisztán cseh csendőrség nálunk a saját felebbvalóit ellenőrzi, denuncíálja, valóságos csendőrrémunalmat valósit meg amely ellen véde­kezni semmiféle hatóság előtt nem lehet: amikor ná­lunk besugások áldozataitól telnek a börtönök; ami­kor aggokat, özvegyeket és árvákat a legborzasztóbb éhhalálnak teszi ki a kormány, nyugdíjaik és illet­ményeik hazug ürügyek alatt való törvénytelen meg­vonásával; amikori i| .cseh katonaság áliai egy ka­szinó billiárdszobájában ártatlanul lemészároltainak árvái atyjuk, kenyérkeresőjük, nevelőjük elvesztéséért kártérítést kérve, azzal a cinikus válasszal utasíttat­nak el. hogy a hadmüveletek közt okozóit kárért az állam nem felel, — mert hiszen a cseh hadsereg az ő hadműveleteit nagy előszeretettel űzi a kaszinók­nak dákókkal felfegyverzett tagjai ellen; amikor a kormány megengedi, hogy gyűlölködő, állanijái'ó lelkű közegei mindennapi betevő falaljuktól fosszák meg becsületes lelkészek százait csak azért, mert e ek egy ellenzéki párt tagjai; amikor hatóságok fontos, jogi jelentőségű okmányokat csak azért, mert magyarok, ellenzékiek részére jogokat állapítanak m g la hónap alatl nem kézbesítenek; árnykor a kormáhly a magyar egyetem, a magyar fő- és középiskolák elkobzásával és a külföldre szóló útlevelek megtagadásával a ma­gyal' ifjúsággal szemben valóságos nemzet- és kultur­gyilkosságot követ el; amikor hatóságok magyar em­berektől elkobozzák útleveleiket azért, mert az ille­tőknek nagy külföldi összeköttetéseik vannak és ezek utján a köztársaságnak árthatnának; amikor gyűlések megtiltásával, feloszlatásával, lapok elkobzásával meg­fojtják a szabad vélemény szavát; amikor ellenzéki pártokat rendszeresen rágalmaznak s a bíróság <lé állított rágalmazókat gyáva ürügyek alatt kibújni se­gítik és engedik; amikor a parlament tagjai elt n is rendszeres hajszát folytatnak nev Isóges hazug ürügyek alatt; amikor a nemzeti kis bőség k és a kereszténység országszerte par force ü.öl vaddá vált, ha ezl nevezi a miniszterelnök ur és a magát szociális­nak meg demokratának tartó párt demokráciának, akkor ezzel a demokráciával szemben vakok és sü­ketek vagyunk, de vak és süket maga a kormány Is s az azt támogató többség, sőt megérdemli a má­sik, erősebb bírálatot is, azt, hogy gonosz és hazug. Éppen ilyen értéktelen az az ígéret is, hogy a kormány a törvény alapján állva, egyforma igaz­ságot akar mérni minden polgárnak, nemzetiségre, vallásra, fajra való tekintet nélkül. Ez a cinikus bi­pokrizis Svehla miniszterelnök egyéniségéhez abszo­lúte nem méltó, őtőle, aki megvető mosollyal az aj­kán hallgatta a nemzeti kisebbségekkel szemben i(:­-követett jogofsztások százféle panaszszavát, íhkább őszinte szót vártunk volna. Az őszinteséget még ellen­feleinkben, sőt ellenségeinkben is éppen ügy meg tudjuk becsülni, mint ahogy lenézni, megvetni kény­szerülünk a szinpadiság álarcába burkolt hazugsá­got, már pedig — bocsánat az őszinteségért, — éppen Svehla miniszterelnök ur az egyike azoknak a far­kasoknak, akiket a bárány ártatlan Irörébc bujtatva, is csak farkasnak fogunk tartani mindvégig. A miniszterelnök, a külügy- és a pénzügyminisz­ter expozéiról még felette sok mondanivalóin lenne, de a cseh-szlovák parlament szabadalmazott alkot­mányossága lehetetlenné leszi a részletes kritikát. Egyet azonban nem hallgaLhatok el: A minszlerelnök ur azzal fejeztei be expozéját, hogy a kormány elegendő erőt érez magában ahhoz, hogy a jövendő elé" bizalommal tekinthessen. Hát én ezt a miniszterelnök urnák éppen ugy e! nem hiszem, ahogy ő maga sem hiszi. Legalább is nincs reábs alapja arra, hogy higyje. •Minél nagyobb erőt érez magában a kormány a régi átkos rendszernek fentartására, annál nagyobb erőt fog nyerni az ellenzék akciója, ennek a rendszer­nek megbuktatására És ha a miniszterelnök ur záró­szavai hadüzenet akart lenni az 1 ellenzék számára, akkor mi az eldobott keztyüt szívesen vesszük fel. A inig önöket, olt a kormány padjain, a természetelle­nes és semmiféle erkölcsi kötelékkel meg nem erősí­tett viszony csak taszítani fogja egymástól, addig minket népeink nyomora, szenvedésé erösebbefn, ke­ményebben kovácsol egybe az önzés és erőszak el­leni törhetetlen küzdelemre és népefnfej emberi és isteni törvények állal biztosított szent jogainak ki­vivására. Mi leszünk azok, akik annak a jelmondat­nak, hogy »az igazság gyöz«, — pánit méltatlanul vettek fel a köztársaság címerébe — helyreállítjuk becsületét és hitelét. v --• , i

Next

/
Thumbnails
Contents