Napi Hírek, 1922. október/1
1922-10-03 [0045]
P é r i a pktőbax 3. /Tiavas/ Viviani volt miniszterelnök nyilatkozatot tesz közzé, amelyben válaszol firtb. kanoelílrnak ^külföldi sajtó képviselői előtt a háooru okairól tett kijelentéseire^ ^ állitására , h ogy i^olszky iulius 29-én értesítette Oroszországot, hogy Franciaország biztosította őt korlátlan támogatásáról, Viviani rámutat r arra a c,urgönyre. amely azt a reményt fejezi ki, hogy a kevesoe eraekel* hatalmak között megindított megbeszélésekkel sikerül a be^et fen^ tartani és ezért oppcsrtúnusOaak tartja, hogy Oroszország eiovigyazati és .védelmi rendszabályai ne szolgáltassanak Németországnak ürügyet haderői általános, vagy részleges mozgósítására, Viviani V/irth fejtegetéseinek második momentumára, az ultimátumra Viviani a következőket válaszoljál Wirth dr. elfelejti, hogy Németország, mielőtt még tudomást szerzett az orosz mozgósításról, a hadiveszély állapotát hirdették ki. Schon bárónak akkor az volt a megbízatása, hogy Franciaországot a semlegesség megóvására kérje föl. Ö azonban megelégedett azzal, hogy engem megkérdezzen, hogy mit tennénk mi? En azt válaszoltam,hogy megvizsgálnék érdekeinket és értesítettem Oroszországot, hogy íranciaország csak a szövetségeseinek tartozik számadással. Viviani ezután, hogy Franciaország akkori békés szellemét igazolja, emlékeztet arra, hogy 1914 július 3o-án délben a francia csapatokat a határtól tiz kilométernyire visszavonták, ami nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a háborús politika szándékával. Franciaország augusztus 1-én, valamennyi hatalom között utolsóként mozgósított, egy nappal azután, hogy_Németország a háborús veszély állapotát kihirdette,.amely a mozgósításnak felelt meg, ezt pedig a német vezérkarjw^háborunak tartotta. Schön báró nem törődött azzal, hogy Vivianit erről a körülményről nem értesítette, mert arey akkoriban v. négy hatalom között megindítandó tárgyalások érdekében uj javaslatot tett és Ausztria végül mégis csak szcbaállt Oroszországgal, ami élesztette a béke fentartására vonatkozó reményeket. Viviani ezekre megjegyzi: Wirth dr. talán némi hitelességet tulajdonit Schön szavainak. Viviani tudja, hogy mit mondott Schön a francia kormány aggályairól, PÉtervárott tett akciójáról és a legvégsőbb eszközök igénybevételénei elhárítására vonatkozó fáradozásokról mondott, ami által megcáfoltnak látszanak Wirth.dr. -agilitásai, hogy Franciaország vonakodott Pétervárott akciót kezdeményezni és hogy a franciák háborús pártiak^lettek volna* Viviani tudomása szerint ugyancsak megállapítható, hogy Franciaország az orosz akció inditóokalt nem ismerte és hogy Yíviani joggal táplálta azt a reményt, hogy a békét meg lehet őrizni. Viviani megállapítja, hogy Schön a francia kormány hangulatát az itt leirt módon Ítélte meg. Viviani kérdi, hogy mi volt az oka annak, hogy az első német "fehérkönyv" Schön táviratait teljesen mellőzte. Kijelenti, hogy képtelen ebben az amúgy is hosszú viszomválaszában mindent szabatosan megállapítani, de az orosz kormány néhány legfontosabb cselekedetére amaz időkből pontosan visszaemlékezik. Az orosz kormány, - mondja Viviani - a velünk való egyetértésben 1. Szerbiának azt a tanácsot ?dta, hogy, amennyire ez becsületével összeegyeztethető, vesse alá magát. 2. Eérte, hogy hosszabbítsák meg a Szerbia részéről adandó válasz határidejét, és 3. Ausztria magatartása ellenére békülékeny lépéseket tett Bécsben. » , 4. Július 26-án közvetlen megbeszélést kívánt Becsesei. Erre július 28-án az volt a válasz, hogy Aus ztria Szer- ' biának megüzente a háborút. 5. Minden eszközzel elfogadásra ajánlotta a Grey által javasolt négyes értekezlet eszméjét. 6. Július 27-én a szerb királynak táviratot küldött, amelyben békét tanácsol. 7. Még a Szerbiának küldött hadüzenet után is fölkérte az angol kormányt, hasson'oda Berlinben, hogy Ausztria ismét vegye föl a tárgyalások fonalát. 8. A közvetítés mindenféle formáját elfogadta és előre is kötelezte magát, hogy elfogadja azokat,amelyekkel Németország egyetért. -, xi_ • J 9 * í u i ius SO-án Poürtales német nagykövetnek engesztelékeny formulátYjavasolt, amelyben önmagát arr a kötelezi, hogy megszünteti a katonai előkészületeket. Arra azonban nem volt hajlandó, hogy. ezt a formulát az orosz kormány maga juttassa el Jagowhoz. fszóbeli ni . , . A tárgyalások folytatását még olyan föltétel mellett is kérte, hogy az osztrák csapatok Szerbiában való meghagyását is elfogadj a» Végül 4— • -, 11» még augusztus 1-én, a hadüzenet után, ismételtei javaslatát és kijelentette, hogy Oroszország semmi esetre sem kezdi meg az ellenségeskedéseket. a„ W x m . + no , Viviani továbbá megjegyzi, hogy a cár július 29én a Német császárnak azt javasolta, hogy a viszályt terjesszék a hágai választott biroság elé. Vilmos császár erre a javaslatra nem is válaszolt és a német fehérkönyvben sem tették közzé a cár t av iratát. A Viviani rámutat arra, hogy ez a tény ellentétben áll a császár kijelentéseivel, aki emlékirataiban azt irja, hogy annakidején kész lett volná arra, hogy a konfliktust a hágai választott biroság elé vigyék. Wirth kancellártól fölvilágositásokat kérhetünk, mondja ezután Viviani - az osztrák "vöröskönyv"ről, a bajor könyvről, a berlini osztrák követ végzetes július 15-iki sürgönyéről, arról a napról, amelyen a császár vállalta a háborút, Bethmann-Hollweghez intézett sürgönyéről, amelyben a császár elis"Üfl*^ x sy , 3zerfe iának nem várt válasza Ausztriának elégtételt szolgáltat és hogy nem fotfog fenn többé ok arra, hogy háborút kezdjenek, ami azonban nem gátolta meg abban, hogy a pot zdamJLAkoxonatanács után Szerbia megbüntetését követelje. MA , ~ l^l&ni. a következőképen végzi vis zonválaszát: I? rí>^Í!?Lí?ÍÍ dCSe ? cs , á ? z ! r emlékirataira válaszolni kitölti! 8 S£ÍZ?flírw!;£ 0a0 7 al 2 sá 8 ös Hézagokat megfelelően icitoitena.. Egyelőre beértük azzal, hogy a birodalmi kancellárnak a szükséges választ megadjuk. /írai/ 1 kancellárnak | . I i— *A A /V r » » október 3. Moszkvában - miat a Rulj jelent 1 - « Szaviakov-féle ellenforradalom vezetői közül a forradalmi tóTvamüzak tizenhat 3t haléira Ítélt* •
