Napi Hírek, 1922. augusztus/2
1922-08-16 [0042]
A célosok kérdésében a francia delegáoiő Angliánál jőformán laküsahfctetAr* ellenállásra talált* A moratórium, fejében Franciaország azt kivánta, engedjen át Kémetország a szentségeseknek zálogkénen olyan jsvakati atoyekaffi előszűr papirsBárkát, ée azután aranymárkát lehet kihozni* Angliának ellen.javaslatao.ban nem volt sző zálagokrő3, még kevésfcbé produktív zálogokról, hanem csupftsx oiztositékosröl a tapasztalt visszaélések megismétlődésónek megakadályozására. Franoiaországnak javaslatait a Haána-fcienti vámvonal újraélesztésére ős a StaJirvidéki támasztőpentek kibővítésére, valamint a szövetségeseknek^bizonyos német iparokban, nevezetesen az esetleg hábome aélpknak is szolgaiv festékgyártásban, a repülőgépiparban stb. részesedésére vonatkozóan elutasították* Törtónt pedig ez azsai az indokolással, hogy eze.£ a re*virálások a tulajdonosok számára nagy kártalanitáeokkal tárhatnának, ugy hogy Hémetország özekre a tulajdonosokra való hivatkozással elhalaftatanáfa fizetést, vagy pedig különleges kincstári jegyeket boosajjtaus £1, amint, ez Franciaországban szokásos. Az állami bányák és erdőségek elr-ejőrzése kérdésében minden közvetítő javaslat meghiúsult. Anglia^ellenáliasán» A nézeteltérés akkora volt hogy Lioyd &eorge az egész seráesnek a népszövetség elé való terjesztését javasolta, Poinoaré ezt a javaslatot elvetette, mert a népszövetségnek nem. feladata a szerződések interpretálása, különösen nea a jóvátétel kérdésében, Nézeteltérés van a* iagol terv tizedik szakaszára vonatkozóan is. amely Németorszagnas minden zálog nélkül nemcsak 1922.december 31—éig akar moratóriumot adni, hanem még ezen tul menő időre is* Franciaország a tőből szovetsegesnez hasonlóan abban a helyzetben szeretné Németországot látni, hogy hamarosan kölesönt vehessen fel, amelyből nagyítási rész a jóvátételre fordithaté., De. hogy ezt el lehessen érni, ahhoz Kémstorazag pénzügy** ljojaca ellenőrző intézkedésekkel, mint moratóriummal keli szanálni*^gyéokenv ]ehetetlen moratórium megadásával a jóvátételi kérdés általános szabályozásának elébe vágni* Ez az általános szabályozás viszont a szövetségesközi adósságok gaf kérdésével kapcsolatos, amelyei Lon&oaban Anglia magatartása^ következtében nem volt lehetséges napirendre tüzol* Az aaos9 ságok rezerválása következtében a francia kormány nem akarta a jóvátételi kérdésben kezét megkötni* . Végül a francia delegáció kijelentette, hogy kielégítő zálogok nélkul december 31,,-éig terjedő moratóriumhoz, nem járulhat hozzád hajlandó azonban mihamarább megvitatni a szövetségesközi adósságok kérdését éa noszajárulni olyan megoldáshoz, amely a valutakriziat Is a gazdasági depressziót lehetőleg enyhitl. Arra az esetre azonban, ha a kormányok ennek..a kérdésnek elintézése végett összeülnek, azt kívánja* hogy addig is az ügyet ne» bolygassák* Kénetországnak, amely meg tudja fizetni a legközelebb esedékes részleteket, a döntés meghozataláig telje— sxtenie kell a havi 50 millió aranymárkát kitevő jóvátételi fizetéseket, valamint a kiegyenlítő fizetések legközelebbi részleteit is* A francia * I?§ t ióű ak e z az álláspontja nem érvényesült* Poincaré nem volt haj^a»d£ hozzájárulni a konferencia olyan határozatához, hogy a kérdést a jóvátételi bizottság ele utalják és bejelentette, hogy a francia koi*mány meg,fogja vitatni a hölyaetet és cselekvési szabadságát minden esetre megőrzi. Ami az antant szétbomlásáról szóló híreszteléseket illeti, Poincaré súlyt vetett arra, hogy magán az értekezleten kijelentse, hogy ebusn nem asar hinni és hogy ennek a szerenosétlenésgnek elkerülésére mindent meg fog tenni, mindent, kivéve Franciaország valamelyik életereteké nes feláldozását. Senkisem nagyobb hire az angol-francia barátságnak mint o. Emlékeztetett arra, hogy harmincötsác esztendős politikai pályaiutasa alatt mindig emellett azs. antant mellett foglalt állást és ennek ííífv ° en d 2 1 S° 20 1 ' tt * Azt hiszi hogy talán személyesen is hozzájárult ennek az antantnak szorosabbá tételéhez, még pedig nemcsak 19*&-ben amikor # ft miniszterelnöksége idején az ismeretes levélváltás történt ixr&y es Gambon között, acbtít hanem köztársasági elnöksége idején is« A szabadás Anglia éa Franciaország között nagy szerencsétlenség lenne* meg komolyabb dolog volna azonban a két nemzetnek kölcsönös elidegenedése. Ha Franciaország azt érezné, hogy életbevágó fontosságú kérdéséén Anglia nem tiszteli szabadságát, amellyel jogait meg akarja védelmezni, ha Franciaország azt látna, hogy az engedmények egész sorozatára akarják rákényszeríteni, mélységes gyászt es keserű csalódást érezne* Poincare vegul elutasította magától mindezeket a feltevéseket és annak a meggyőződésének adott kifejezést, ha ebben a kérdésben—amelyben Franciaországnak tekintettel arra, hogy követelései az összes követelések nagyobbik felet teszik, a többinél súlyosabb szavak kell, hogy legyen nem sikerül/ megegyezést létesíteni, akkor bizonyára mindenki természetesnek találja, ha Franciaország igyekszik pénzügyeit megmenteni és az összeomlás eloi megmenekülni* /MTI/
