Napi Hírek, 1922. május/2

1922-05-20 [0036]

* Kis k u n m a j s a , május 20. /A Magyar Távirati Iroda jelenti/ Bethlen István gróf miniszterelnök Kiskunhalason délután egy drakor a/városháza szinháztermében a tiszteletére rendezett háromszázötven teritékes banketten résztvett. Az első pohárköszöntőt dr.Turőczy Dezső ^polgármester mondotta Horthy Miklós kormányzóra. Azután dr.Babó Mihály köszöntötte fel Bethlen István gróf Biniszterelnö'köt, aki a következőkben válaszolt: —Szomorú időkre emlékezem vissza. 1918 augusztus havára, amikor a bolgár front ^összeomlása folytán megindult a lavina, amely végre bennünket is maga alá temetett. Abban az időben Erdélyben tartózkodtam, Kolozsvárott, akol az Erdélyi Magyar Szövetségnek gyűlését tartotta. Itt megjelent Károlyi Mihály is. Szóba került Erdély sorsa és jövője. Károlyiak alig tudták eltitkolni azt a kárörömet, amelyet afölött éreztek, hogy a bolgárok letették, a fegyvert. Bennem felforrt a vér, felállottam és azt -őonaot'tam: Uraim, én nem tudom megérteni ezt az örömöt. Lehet, hogy e yes embereknek az ideje elkövetkezett, de egészen bizonyos, hogy ez a nemzet tenkte fog menni. Szét fog hullani országunk, a nemzetiségek fel fognak lázadni," es darabokra tépik az országot. -•Szemembe nevettek, mint egy őrültnek, akinek káprázik a szeme és azt mondották: Ez^az ember bolond, mert nem látja, hogy bekövetkezett az a legboldogabb időszak, amikor az ország önálló lehet az antant segit- . ségével. Csak természetes, hogy nem folytathatjuk azt a nemzetiségi poli- ' tikat, amelyet eddig követtünk. ~Egy hónappal később táviratot kaptam Budapestről, melyben Fá~ roiyí sürgősen Budapestre hivott. Azt mondtam, nem megyek. Ugyanezt mondtam a második és harmadik táviratra is. mig végre külön vonatot küldtek értemás kénytelen voltam Budapestre utazni, mert azt az-üzenetet hoztál, homy %ouiánok ultimátummal fenyegetik a magyar kormányt, és azonnal kimondj ak az^elszakadást„ Budapestre utaztam és részt vettem a miniszterelnöki palotában tartott tanácskozáson, melyen Károlyi Mihály azt mondotta, hogy az ultimátum tényleg kezéhez jutott és ebben arról van szó, ho^ Erdélyt és a Tiszán tuli részekét elszakítják tőlünk, ha nem teszünk bizonyos-koncessziókat. Erre éh megmondottam, hogy mit kell tennünk. De tanácsomat nem fogadták meg, hanem azt mondották, hogy Romániával szemben loyális politikát kell folytatnunk. —Ezek voltak a Károlyi Mihály-féle függetlenségi emberek. Függetlenségieknél: nevezték magukat, de végeremményképen csak hazaárulók voltak,, romboló emberek, akik. sirbá döntötték ezt a nemzetet. Ma is vannak ebben az országban, akik a függetlenség jelszavával vissza akarnak élni. -—— — .Függetlenségieknek nevezik magukat, de semmi egyebek^ mint narrámaradottai a Károlyi-érának, annak a radikális romboló munkának, amely arra törekedett, hogy tönkretgyen minden konstruktív erőt, A fLi

ö

getlensé

&

i tábort. ' - •• - mi alkotjuk. Aki rajiunk kivül van, az nem függetlenségi. fteia függetlenségi, mert amikor arra került; a sor, hogy ennek az országnak függetlenséget megvédjék, akkor letették a fegyvert, és nem védték meg ezt az országot, hanem elárulták, idegeneknek adták/al*. —Z radikalizmus romboló jelszó. A szabadelvüség jelszava épitő volt, mert haladást kívánt.a szabad verseny révén. A radikalizmus azonban nem haladást akart, hanem minden erőnek megfőjtását, amely haladást, de egyúttal mérsékelt— nemzeti haladást kivan. Ova intem Önöket,a radikalizmus ezen kinövéseitől. Bizom abban, hogy Kiskunhalas városának becsületes polgárai között ezek a jelszavak nem fognak talajra találni. Tudom^ hógy becsületes emberek, akik meg tudják különböztetni a féhért a feketétől, a magyar trikolort a fekete-sárgától

? a szabadsághősöket a forradalmároktól, aszabadelvüség iráhjí szeretettel viselkedőt azoktól, akik a radikalizmus jelszavával tönkreteszik ezt az országot. A miniszterelnököt beszéde után a résztvevők hosszas ovágióban részesítették. Báthoyy Gábor és Preszly Elemér főispán felköszöntödé után Preszly Elemér és Prénay György báró mondottak felköszöntőket. Ezután Gömbös Gyula emelkedett szólásra; - Egy szobrot, egy buskurucot láttam, amikor befelé jöttem a városba. Szerettem volna hozzá menni, hogy megmondjam"neki: nincs oka a búsulásra, mert amiért küzdött és szenvedett: a független Magyarország, az már megvan, habár megcsonkítva. De ezt a megcsonkított országot a nemzeti egységbe, a jövendőbe vetett törhetetlen bizalommal és cselekvő politikával újra felépíthetjük, és azzá tehetjük, ami volt: a nagy integer Magyarországgá. Ezután Babó Mihály mondott beszédet, mely után a miniszterelnök kiséretével a vasútállomásra hajtatott és tovább folytatta útját Kis— kunmajsa felé

p ahová három óra harminc perckor érkezett meg a különvonat. A miniszterelnököt Etvel Gyula és Bagó Imre főbir£ üdvözölte, mig Felföldy Irén diszes csokrot nyújtott át a miniszterelnöknek, aki meleg szavakban mondott köszönetet az üdvözlésekért és az ötven tagu bandériummal az élen, a polgárság lelkesen éljenző sorfalai között 7onult be Kiskunma.jsa piacára. Kisknnma.isán a Piactéren ezrekre menő tömegelőtt nyitotta meg Puskás Béla kiskunmajsai közjegyző a népgyűlést. Utána Endre Zsigmond, a ^kerület egystges-pa-rti hivatalos jelöltje tartotta meg programmbe szélét, maád felkérté Bethlen István gróf miniszterelnököfi, hogy tájékoztassa a választóközönséget programmjáról. Bethlen István grof miniszterelnök emelkelett^ezután szólásra és a következőket mondotta; -Kém azért jöttem ide, hogy politikai ellenfeleimet becsméreljem, A magyar politikának az értéke nem attól függ, hogy milyenek aa Henkeléi, hanem attól, hogy annak a politikának van-e reális tartalma a

r

népre és a nemzetre nézve./Ugy van. ugy van!/ Önök, akik az egységes partot ra-ir az első felhivásra létesítették, aa ünök lelkében is szívéoan él az a gondolat,és tudat, hogy ezt a nemzetet csak összefogással , és összetartással íehet megmenteni. /Elénk éljenzés/. Nagyon nehéz dolog aa összetartás és sokan mondták azt. M

a már minden párt azt hirdeti, hogy egység kell az országban és majdnem ugyanazzal a programmal lépnek fel es majdnem ugyanazt hirdetik mint az egységes párt, melynek vezérlete a kezemben van

f azonban mást cselekednek. Nap nap után megbont— ,. 'k az egységet, uj pártokat alakítanák, már pedig ennek a nemzetnek nem , száz pártra, hanem egységes munkára van szüksége. Párt van elég az országban, 'de ma egységes kormányra van szükség/-, mely mögött az egész nemzet tömörül. Mit akarunk mi? Négjrszáz évig küzdöttünk a nemzet függetlenségéért. Most elértük, de ha megnézzük, miben áll, azt kell mondanunk, hogy torzszülött, mert megcsonkították területünket és életképtelenné tettek minket idebenn az országban. Régen azt mondták, mikor meg az Psztrák-Magyar Monarchia fennállott, hogy nagyhatalom vagyunk és — hogy a mi erőnk segítségére siet az osztrák, a,cseh, a horvát, a román és a többi nemzetiség, ha veszélyben leszünk. És mti tapasztaltunk a háború alatt? Azt, hogy nagyobb volt a terület, melyet a magyarnak kelletikmégvédeai és hogy a magyarnak kellet megvédeni még azokat a terepieteket Vs, melyeknek megvédése szövetségeseink dolga lett volna- Toltak sseh\katonák a harctéren, de csak hatol voltak, mert mihelyt a frontba jöttek, átmentek az ellenséghez. ÁA j