Napi Hírek, 1922. március/1

1922-03-15 [0031]

A keresztény újságírók díszvacsorája március 15-ének évfordulóján. A keresztény újságírók 1818 március idusának évfordulója alkalmával diszlakomát rendeztek, amelyen megjelentek} Báreony István, Zsilinszky Endre, Túri Béla, Milotay István, Kozma Miklós, Baranyai Lajos, Dr. Krüger Aladár, Serényi Gusztáv, Bonitz Ferenc, Ludvig Dlnaes, Hordóssy Iván, Gáspár Jenő, gr, Schrantz Pál, 3

a

rabás Albert, Füredy Géza, S*. Berecz Sándor, Dr Herényi Sándor, Dr. Kmetty Sándor, Ues:-lényi Mihály, Dr, Bikich Lóránd, Bán faréna, Dr. Dobi Andor. Pethő Sándor, Baján Gyula, Siebert Gyula, Aöka János,

s

Gosztouyi Emil, Dr, Oeák Zoltán, Zairkay János, Steinberger Gyula. Dr. Wv.n--acher Frigyes* Dr. Taubinger Zoltán, Turchinyi István, Dr. Solnai Béla, Szcsepanowaky Gusztáv, Lázár József, Somogyi «ános,'Kördsy János, Gerendai Gyula* Zimmer Ferenc, Lázár József. Komáromi János, Kiss Géza, Dóczy Gésa. Hegedűs Gyula, Harsányi Kálmán, Miklós Jenő, Rákósy Gyula

t Kern Aurél, Dr* L5ol«< nár Imre, Mác3 Alajos. Kádár Lehel, Borbély Andor

? Radnai Endre, Bodor Aladár, Sohramm Ede, Farkas László, Gagyi 3

enü, Dr. Ven tóa Gyula, •^arkas Zoltán Dr. Domsa Sáudor, Pajor Győző. Az első fölköszöntőt Bársony István mondotta: • &elves Barátai:í Engem ért az a megtiszteltetés, hogy prózese lehetek az itt egybegyűlt társaságnak. Azt hiszem, hogy mindannyiunkat, akik itt vagyunk bizonyos obligo tölt el, az az obligő, hogy egymást szeretettel üdvözöljük. Is aj* összejövetel, amelyet ilyen nemben elsőnek tekinthetünk összeesik március 15-ének időpontjával. Azt hiszem, hogy nekem aki szénióra Is vagyok ennek a társaságnak, nem kell sokat beszélnem ennek a napnak a jelentőségéről. Hiszen Magyarországon senki annyit nem beszélt, senki annyit nem irt erről, mint ti akik aktiv újságírók vagytok. A kereszténység különböző felekezeteit látom itt /ellentmondások/ - bocsánatot k^rek, én tudom, hogy az itt megjelenteket különböző világnézeti es vallási kérdések választják széjjel és ég ebből a gondolatból akarok kiindulni «• minden szétválasztó momentum dacara összehozott bennünket a keresztény magyarság, a hazaszere tét eszméje. Sokat irtak és sokat beszéltek már a hazaflasségról költők és szónokok

e De a mi hazafiasaágunk nem szentimentalizmus hanem a mi hasafiságunk élet vagy halál. Es én kijelenthetem, hogy nálam önzetlenebb elszántabb elkeseredettebb.es vadabb magyar nincsen. 2EOC80E Elvonulva a magánytól, a magyar föld melye* álmatlan éjszakákon tanultam meg én átérezni ezt a hazaszeretetet; Az én hazaszeretetem belegyökerezett mélyen a magyar föld szivébe.; Ha tudtam volna előre, mindazt a kint és mindazt a fájdalmat, amely érre a szerencsétlen nemzetre bekövetkezett, akkor sem erezhettem volna át mélyebben és kínosabban a magyarság rettenetes szenvedéseit. Egyetlen reményem az, hogy ti kedves barátaim és fiaim minden köztetek fenállő különcség ellenire összejöttetek itt annak a hazafias eszmének a jegyében, amely egyedül lesz képest ha soká ós sok szenvedés múlva is megváltani ezt az országot szenvedéseitől." „ •',

/ji

J

, Utána Milotay István szói: alt fel: » Kedves Barátaim! Azok a meleg'és igazán szívből jövő szavak, amelyekkel Bársony látván kedves barátom a magyar ujságirás, a magyar irodalom előkelő es kiváló tagja most a magyar szabadsagot es magyar gondolatot értette, arra indítanak engem, hogy néhány megjegyzést fűzzek az ő fejtegetéseihez. Mi — tisztelt barátain, - a szabadságnak az ünnepét üljük, egyebk közt azét a szabadságét is, amely március 15-ének forradalméfcól a magyar sajtó számára annakidején ezelőtt több mint 70 esztendővel megszületett. Ha van intézmény és ha van szervezet amely a szabadságot a maga tisztaságában a maga ideális értelmében becsülni és értékelni tudja,^azt hiszem, ilyen szervezet elsősorban a magyar sajtó. De a sajtószabadságoot is azt hiszem hogy annak a sajtónak, amelynek mi serény munkással es képviselői vagyunk kétszeres oka van rá, hogy a szabadságnak örömere ennek a szabadságnak az emlékezetére ünnepet üljön. A mai napnak emlékei azt hiszem mindnyájunkban ellenálhatatlan erével kell, hogy felébreszszék ezen mult, azon napok emlékezetét, amikor ebből a szabadságból u<

}jmi ,ke vés jutott. Á sajtó '

m

nháj a meg volt b éfJ

va

U

e

L

v

7

0

i

Zt n

T

itva

> h

*¥

lni tényesh áftal v\ss sassor iU va ast kell mondanom, valóságos katakomba, éle te t élt, mert a maga gondolatait .céljait és törekvéseit nem vihet tV át as ulSág teréről a nyilvánosságra, nem vihette ssét a kös&éleménu l^'d/AW**

9

' h0

'W ™gtermékenyitse a nagy Íélok£ va^ló* busditas által as emberek ssásézreinek lelké'i.£a asokrsr akik évekkel eselott esekkel as elvekkel és essél\ a gondoláttal U

Á?Mi

9

Á

k

A *lieA»<..**3**t a giníTaUkatmaguk^ hj4

J

Íií'hi eB8me

.

lk

/

t négis diadalra vitték, há lesekre gondolunk ast hiszem mindnyájan mélyen át tudjuk érezni á sa? ió+ szabadság nagy font[osságá t és jelmf ^séMT é^A

1-»ti^fíik es nemzeti gondolat szempontjától. * * p ressteny n-nnnr, &ttVH*t ba

rátaim! A szabadság as nagyon különös, nagyon relatív doljg. Pontos meghatározások heluett amellekíelöíhíte/°J

a

r

Uat ^környékezni ssIktáP, a%TilUm^avvaí íitvnn éliJ m

Dadsc

S tényét ha azt mondom; szabadság Ji^l'-'-^l^^P a ^

sso

^yok közti harcokai ugy mint h

lí

le

A

3e,í

í Í°..f£i harcot vagy az eszmék egymás között való )lsen ÉIJS^SH/^ÍÍ

9-^ !

an->> ahoJ fannak ad vad ieí° osSío-SSSí'ítí'Sl^i^ Á *S%

5r

« egyenlő feltételeket peai g nemes j& a törvényes renáelkisések* nemes-- I a tiltó i'uflfhfMel n

hnníí

k

J ^M^/^ •dstoluiU. mus vehetikel hanem elvehet i/s olyan ténuléarg állmotok amelyek egy bizonyos Gazdasági és'.politikai.fliláésnekag íáéTAŰi^i Í

A

M ^

étr

% és ^%ek mindeí J

tö rvényésbe* sSrfiÖífcííí*--?*?^

11

!

4

^^ bemben is bizonyos irányok:%íafUtiolofMl* Hit*?*' *

Sm4i é3 9ondoíatokkal*ssellen iíi^o^riJlef^^r 9

*. ° vl$3sa

^

0rii

otiság

f a,leigásotisápl* Kedves barátaim! Évekkel e se lőtt as a keressténn éh 'ebien ntín'r ZMZ*tyA*Wé*.l ellenkező elnyomottságnak ' óriási^ÜmÜél^ytí^ 1V*f

ÍÍl

*J í

3 *-*'K*?*Í lélehek uri^si megpróbáltatása Kellett hozzá, hoau a macvarsáa tVlh+ÍW** f^J^ljenek és ráismertfnékikföFti áííapot-\ nak méltatlan voltára ráismerjenek megalázó voltára annak a ]

iH

ys

í^;A^

1

y

l9

^t°í

tak

^

i annak a nagy meomosduláa^ * nak amexy áU meg azjártaa teresztény magyar armadáimat teÍLAVhh

a

£%^ ssabadsajtó ' Í4íet a\

e

1rlíhh

3

f

ZJUÍ

°í

tu

?K

ah01

?> hogy szabadon hirdessük esetet az laealokat, amelye.zet soka* - nnTlnffn^r --^i-n™ is amikor sokan közülünk"arra voítakkénuszeritve^hogt loegen eraeke: és célok szolgálatában áldozza fél^eMsé2iii

9V- e

,

3 A

2

?l>lozzák sokszor azokat a naoy, nemes, kősös emberi eraeKeket, amelyek az ő szivükhöz x hozzá voltak n~ve. un tehai ünneplem azt a • szabadságot mélúhes mi a teres teny magyar társ ad lem j óvcltúhóí hössljúU ttunk Át&i ellenségeink ast szoktál mondani, Ugy mindás amit kurzusnak neveznél hógy minds s, amit nemse i i/ le 're s Ét éh u golüYstnak nevezne* el fog múlni, mint a járvány, melu jött,

h

hon jb'4t méÁ

U

lflHVli

0k08

l

0n és ^Jrti^i'foTj^i mindederáí meny nelhul oda ahonnsn vétetett. /fol^tatása, köve tkezik.f