Napi Hírek, 1922. március/1
1922-03-09 [0031]
Schoher szövetségi kcmcellár: . i nyugatmagyarországi ujabb területi igényekre vonatkozó interpellációra, a szövetségi kormány nevében a következőkben van szerencsénk válaszolni: llr. Neugebauer István miniszteri tanácsos, a szövetségi kormány képviselője a határme^gáll api tobi zotts ágnál, ugyanazon a napon közölte a magyar igényeket a szövetségi korKánnyal, amelyen azokat a határme gáll api tobi zottságnál bejelentették. Á magyar kormány ezeket az igényeket az ismeretes kisérőjegyzékke 1 próbálta megokolni* Az osztrák kormány képviselőjének : jelentése alapján haladéktalanul értesítettük nemcsak a nyugati hatalmakat, hanem a Középeurópában érdekelt többi hatalmat is Magyarország újabb ki sérle i érői ,hoay >u nyugatmagyarországi kérdést ismét felszínre hozza . JCésobb bővebben megokolom és kifejtem, hogy ez Ausztria jogainak mily súlyos megsértésével jár. As osztrák kormány nem mul aszto ttae 1, hogy képv"iselő'i t a népszövetségnél, melynek tagja vagyunk, erre a magyar támadásra fig yelme ztesse . Mielőtt részletese bben foglalkoznám a magyar javaslattol', engedtessék meg nekem',hogy az antant és Magyarország közt különbséget tegyek. As antantot ebben az esetben eddig vád nem érheti és miután az antanthoz fordultunk és ugyszólván arra kértük, hogy velünk együtt hárítsa el a magyar vámadást, nem volna helyes az antantot azzal vádolni.hogy Magyarország . támadásához valami köze van. A legs zigorubb visszaút ásítás t érdemli azonban a magyar kormány k i s érle te.,hog y ezen az uton elérje azt,amit augusztus ő.-án és az azt követő, időben hiába próbált elérni, utalok arra, hogy 1921. augusztus 3.-án magyar delegáció jött Bécsbe és az osztrák kormánynak átadta Nyugatmagyar ország : _,. határmegjelölésekkel ellátott térképét, amely meglepően hasonlitott ezekhez az ujabb határjavaslatokhoz, több pont tekintetében azonban szerényebb volt,(^ct mint ez a mostani támadás-*/HalljuklMalijuk'/ As osztrák kormányi a Nyugatmagyarország kettéosztására- vonat ko-zó .,. •.; j avaslatot kere fan •visszaút asivott a és az osztrák külügyi bizottság augusztus 13.-ii ' és 27.-i.. ülésén ezeket a magyar javaslatokat mint alkalmatlanokat szintén elvetette és Nyugatmagyarország feltétlen átadását, még pedig zavartalan és nyugodt átadását követelte. t*z a nuugodi átadás a magyar bandamozgalom folytán meghiúsult* /Ugy van!/ A magyar kormány erre időközben ujabb közvetítő javaslato t-te tt, amelyben Sopron és környéke területére szorítkozott. Mikor azután a maouar kormány az olasz külügyminiszter mediácioját kérte ,kérvén yeben kijelentette, hogy a magyar kormány most már a nyugatmagyarországi kérdést végleg tisztázni óhajtja,ha az olasz külügy mini szt er garantálj a, hogy Ausztria nyolc nappal Nyugatnagyaro rszág teljes és zavartalon átadása után Sopront és környékét Mag yaro rs zágnak visszaadj a. A magyar kormány • c,- ' - odáig ment, hogy kijelentette, hogy ebben az esetben t Ausztriával szemben augusztus 25.-én bejelentett, Nyugatmagyárország átadásából eredő pénzügyi igényeit megszűntéknek tekinti ,m£ r t azok jórészt csak Sopronra vonatkoznak.- 1 Már eleve nyilvánvaló tehát, hogy a közvetitéa eszméjének alapja nem volt más, minthogy Ausztria^agyarország javára területről mondjon le, meg peüig Sopron és vidéke területéről, Az ezután következett velencei meghívás - nemcsak Olaszország, hanem Franciaország es Anglia részéről^érkezett meghívás - alapja áz volt, hoKv a nyugaMagyarországi kérdés tisztázása céljéhól egyezményt kossühkk Bs itt.térek rá annak a helytelen feltevésnek szóvátételére, hoSv VelencébenMagyarországnak bizonyos bázist nyújtottak ujabb igényei szamara. Mar a velencei konferencia egész keletkezése kétségbevonhatatlanul arra mutat, hogy Magyarország belátta, hogy minden erőszakoskodása ellenére r sem tudja tartósan hatalmában tartani egész Nyugabmagyarországot e s az általa igényelt területet, a nagyhatalmak közbenjárásához folyamodott - egyidejűleg a cseh külügyminisztert is felkérte a közbenjárásra - hogy csak egyezmény formájában, legalább Sopront és környékéT megmentse a maga számára. Mar ebből is kitűnik, hogy Magyarország számára Sopron visszaadása bizonyos kiegyenlítést jelentett a nyugataagyarországi kérdésben. Ez, mondom, kétségbevonhatatlanul napfényre került Velencében, hangsúlyozom hogy amikor Bánffy gróf külügyminiszter és Bethlen István gróf miniszterelnök napirendre akarták tűzni a kisérő jegyzék alapján az esetleges nyugaüsagyarországi területvisszautalás íérdését, az osztrák delegáció ezt magától értetődően visszautasította arra való utalással, hogy nekünk semmi közünk " .a trianoni szerződés kisérő jegyzékéhez. /Ugyvan! / linne k tárgyalásába eemitii szín alatt sem bocs át közli atunk bele,, hiszen ezzel Sopronon kívül még más áldozatgt is követelnének tőlünk. *bban a szerencsés helyzetben vagyok,hogy az osztrák koruúnn yal szemben utalhatok dr. iluffek miniszteri tanácsos je gyze tei're', aki a tárgyalások egész iá ej e alatta U rémben jelen volt. éjikből a jegyzetekből viláaosan ki tűnik, hogy a ma a yar , «e 1 eg ác ió részéről felvetett kérdés a béke szerződés határ ozmán yai t megváltoztatja és éhez deli a Torretta márki sem járulhat hozzá. Áz osztrák, delegáci° kijelentette, hogy ezt határozottan vissza kell utaitania és em z a felfogáshoz a külügymini szt er is cs ai lakozó tt. K sután határozottan kijelentették^ hog ya határme gállapi tobi sottság működése csak helyi hat árkiigazi tásoara s zoriikozhatik, a bekszerződésben pontosan megjelölt pontokon belül, amelyek közt a határvonal megvonandó. f ültünk is ezzel az engedéllyé 1 és ha valamely falu egyrészét Magyaro rs zágnak i tél lék oda, kijelentettük, hogy ama falunak, amelynek n agyobbrésze Ausztriának jutott, másik részét is nekünk kell ítélni. Ha abban a helyzetben volnén,hogy határjavaslatunkat itt bemutathassam, a tisztelt ház belátná, hogy szigorúan a béke-, szerződésben megjelöli pontokhoz tartottunk magunkat, a magyar kormány ellenben a fe Isó és alsó pontot eset le g fent art j a, a hi. tár többi pontjait a zen b a n magárán esve ne ml éte zóne k te kin t i. ízzel a felfogással szemben már Velenczében állást foglaltunk. S
