Napi Hírek, 1921. május

1921-05-28 [0012]

kai útba igazot ottak, amidőn olykor csüggodni készültem, báto­ritattak, midőn csalódások értek, szeretetükkel vigasztaltak. Fájdalom, számos sirt kellene megkoszorúznom, hogv ezeket az ér­Zoliitokét azok mindegyikéhez eljut ássam, akiket ílletnk. Aki négy nemzedéket élt végig, an ak oldala mellől bizony többen dűlnek ki, mint ahányan megmaradnak. De mindig újból jöttek az ol huny taft helyébe a^axáiainx igaz barátaira es midőn a holtak­-;ak kegyelet el adózom, fogadják az élők forró hálámat. i +•> >-í Ó , érzé p s ?l gondolok politikai ellenfeleimre is, akik kritikájának sok irányban hasznát vet em, akiknek egvikévtl szem* ben se ereztem soha ellenséges indulatot. Jól esik kimondanom, hogy nincs a világon ember, aki iránt szoméles okokból nehozte­1 , e S-^f r ? a ? ekí nem is ért soha ^lyan támadás/'amelv ilyet ben em eltfidézhetet volna^ Melyik barátomról illené&e sorban nagyobb melegséggel megemlékeznem, mint arról a választó közönségről amely immár negyven ev ota tisztel meg tántoríthatatlan bizalmával', amely min­den küzdelmemnek osztályreszese volt, politikai tevékenységem \-fsa* biztosítót a és az egész ország elé ragyogó pél­dáját ál Litótt a az alkotmányos jogok tiszta erkölcsi gyakorlásá­nak, Ez az ün ep valósággal választóim ünnepe hűségük" országos jóváhagyása: jusson annak f éh véből mentől több nekik, páratlan ba­rátaimnak. " ? e ííí> az ország szifee előtt, akarok hálát mondani annak a uónok, aki idegen hazából iöt mellém életpáruly hazámat hazá­jává tető e és felszázados politikai pályám második, legsúlyosabb leiében minden megpróbáltatáson ós viszontagság n keresztül támasz volt nekem es erő. .Ne csodálkozzanak, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy annyi sokfele emberi vonást, magánéleti vonatkozást viszek be ünnepé­lyes órámnak szózatába. Teszem ezt mindenekelőtt szivem ellen­állhatatlan sugallatát követve, de teszem öntudatosan, céltudato­sán ; téves és beteg tételnek tartom azt a gyakran hallott szét-, választását az egyéni és közéletnek, amely következésébon oda fajul, hogy különbséget tesz az egyéni és közéleti morál, egyéni es politikai becsületesség között, holott én ilyen megkülönböz­tetést soha el nem ismertem, soha nem gyakoroltam. És ha van va­lami az én pályámban, ha van, amit megfigyelni és követni érdem, ha van, arait magamra nézve jellegzetesnek tartok, ugy az épf>en annek a megkülönböztetésnek kirekesztése gondolkozásombél es cselekedeteimből. Közpályámba beviszem egész emberi mivoltomat, hitemet erkölcsömet, eszményeimet és igy végső elemzésben azok a tényezők határozzák meg közéletem jellegét, amelyek az ember kialakulására befolyást gyakorolták* Es ha pályatársaira az eredményt olyannak ítélik, amely ünneplést érdemel, ugy szinte tisztességbeli kötelességemnek tartom azokra a téneyzokre reá­mutatni, amelyek nélkül nem lettem volna azzá, ami vagyok. "Valóban, ha végignézek mindazokon az erőkön, amelyek vit­tek, £úx&xx±jax támogat-ak, segitet ek,1 vajmi kevés marad azy amit magamnak tulajdoníthatok és abban a tudatban kell a Minden­ható előtt fejet hajtanom, hogy súlyos lesz a számadásom az Íté­let napján. Midőn ezt megállapítom, ezzel nem csökkentem azt a %ék mélységes hálát, amelyet nemzetem úgyszólván minden tényezője sze­retetének mai megnyilvánulása iránt érzek. Becsületes Aórekvései­mért a nemzet oly busásan jutalmazai » hogy. örökre adósa maradok, Csak a szeretet terén nem. mert nagyobb szeretet, nincs, tehát na­gyobbat nem adhatok, ami bennem e nemzet iránt él, - má inkább, mint valaha. Igenis, ezt a letiprott, feldarabolt hazát, ha le­het, még forróbban szoretem, mint amazt a régit, a nagyot, az agé.. szet„ pa mais az egész hazát.szoretem. Szivemben az nincs fel­darabolva. Magyarországnak azt az integritását, amely minden magyar szívben étJ seramiféle hatalmi kfnszer nora szüntetheti meg * az csak szivünk kitepésével érhetne véget. Es most mit mondjak még önöknek? Egy öreg ember, aki romokban látja, mindazt, aaxKBXEsx amiért egy félszázadon #t dolgozott. 1 fáradozott, küzdött? Sütkérezaen-e önök élőt-, a nemzet valódi vagy vélt dicsőségében ? Bizonyitgassa-e, hogy mi mii; den] volt nok­igaza, mi minden bén tévedtek mások? Avagy Jeremiásként Siránkoz­zék Sión pusztulásán és hazafias könnyhullátásba vezesse át A^u^y ezt az ünnepi ös zejövetelt? Sem az egyiket, sem a másikat nem teszem. Az első ? á multak kontroverziáihák felújítása;Ez az a tiltot mulatság, amelyre egyéni hiúság ösztökélhet ugyan* amelyet azonban erős elhatározás al száműznünk kell lelki­világunkból, mert ezzel szétforgácsolnánk olyan erőketj amelyek­nek hivatása, hogy együt működjenek. A második, a meddő keser­gés pedgg a pusztulásba való belenyugvásnak egy neme amely azt befejezett téniyyé változtatná. Nem igy, melyen tisztelt közönség. Még ha az a törödöt aggastyán volnék is, aki koromnál fogva lehetnék, ha szavam sutogna ós kezem remegne, ezzel a suttogó hanggal azt mondanám: ne csüggedjetek, cselekdjetek, - és reszkető kézzel azokra osztanék áldást, akik tesznek, akik cselekszenek^ akik építőnek,. De mivel Isten különös kegyelméből, agyamban, szivemben, testem­ben az élet teljes erejét érzem, igy szólókj. ne csüggedjünk, bízzunk, dologszzunk. Amily duzzadó bizalommal mentem neki ifjú koromban annak a munkának, amely biztató fejlőéési tünetek, jegyében indult meg, époly szilárd elhatározással akarom kiveu-i részemet abból az újjáépítési feladatból amelyre egy pusztulás szomorúságának sötétje borul. Amaz vígabb volt ? ez legyeb el­szántabb. Ha pedig én igy érzek és avelem együt azok a többi orögek is, akik már egyszer építettek és munkájuk összeomlását látják, a magyar Szizifuszok, akiknek mentségük volna, ha fáradia tan leülnének és félretennék a munka fegyver ét : akkor van-e joga á fiatalabbaknak, akik most kezdik, csüggedést, fáradtságot r8<ail Má csináljunk mintaországot, ebből a kisházából, amely megmaradt. A többit meghozza a természetese erők szükségszerű működése. Az az igazságtalan béke, amely minket súlyt, egy óriási tévedésen, a tények nemisraerésén nyugszik. Magyarország helyébe más tényezőket állítottak ennek a nagy közérdeknek: Kéloteuropa stabilitásának, kulturális és közgazdasági felvi­rágzásának alapjául. A tévedést már kezdik látni. Azok az uj tényezők a reájuk ruházot;. feladatnak megfelelni nem képesek. Ez nova-tovább mind jobban és jobban be fog bizonyulni es igy valami alakban újra fog felvetődni Keleteuropa szerveze ­tőnek kérdése, anélkül, hogy mi kaiaöokbax kalandokba bocsát­koznánk. , , , . A negatívum bizonyításával szembon, amiről más tényezők gondoskodna, bizonyítsuk mi a pozitívumot:hazánk hivatot ­ságát, egyedüli hivatot ságát arra a szerepre, amelyet a tájé­kozatlanság tőle elvenni akar, amelyet pedig t az emberiség erdőkében betöltenie kell. Igy mutatkozik elütünk mar most a szobb jőv,uek még halvány csillaga^ a jelen sőt őt f^f^^j^x iffy válnak uiból építőkövekké a minket környező romok, €**** m0m '

Next

/
Thumbnails
Contents