Napi Hírek, 1921. május

1921-05-28 [0012]

Es most jövök Apponyi AlDsrt gról'J^oz. /Hos: zantartó lel­kes éljeázés. és taps/ Tisztelt ünneplő Közönség! En láttam az. ő egész ^ 1" pályáját* egy históriai, nemes,..tiszteletreméltó nemzetségnek as ivadéka, amely nemzetség jelfeaaatx férfiakkal ajándékozta meg ezt az országot^ a­mely nemzetségnek hagyományaira ma a szentegyházban szózatos i>r édikatornnk célzott, amely nemzetségnél a nagymüveltség, az önzetlen hazaszeretet^ a kiváló fajszeretet és a"buzgó önfeláldozó közszolgálat tanítása érvé­nyesült,. Ennek a nemzetségnek Ivadéka ő és ez a nemzetség ők is előkészí­tette azzal a gonddal, amelyIjMWkix mindé* progenituráiról gondoskodni ­szokott ugyanarra a készültségre, ugyanarra á tudásra* Minden megadatott neki, hogy készen léphessen egykor a porondra és^képviselhesse a család­nak, a nemzetségnek nemes hagyományait és uj babérokat fűzzön az. apák és ősapák babéraihoz.. " ' '. ' Es Apponyi kilépett* Es amikor kilépett, amikor a nyilvá­nosság szellője érintette homlokát, akkor érezte, hogy az idők szele . más, Mxxxt az. idők követelései mások askeresie as útját, amelyen ő halad­ni hivatva van, amelyen ő ugyanolyan szolgálatot te$et a nemzeltaek , mint ősei tettek előtte* Es láttuk róla egymás után lepattogzani azokat a rá­rakott:* vérteket, amelyeket útravalóul kapott és lepattogtak esek és ki* jött az ő saját, egyénisége és proklamálta azt, megtalálta azt a gondola-? tct,"amelyre szüksége volt, nem neki, hanem a. nemzetnek* Hogy eljött az. ideje annak, hogy a nemzet ismét öncélúvá legyen, megtalálja a feladatát" abban, hegy maga magáért gmajBloiiybipr^ dolgozzék, hogy a nemse* iaeofc az állami attribútumok megkülönböztető, jelkemzo tulajdonságo k in- „ tézményes birtokába jusson. Ez az ő tanitásának tartalma. Ez az, MBJJgx^ amit - hogy mint gyakran hallom, hogy az ő élete a piaci hiúságtól meddő terméketlen volt, nem volt életé meddő terméketlen, ellenkezőleg ez az, ami - termékenynyó teszi* Nem hatalomért küzdött, nem a hatalmat keres­te /ugy van, lelkes éljenzés/ ő nem a politikai intrikákat, nem a kulissza­mögötti dolgokat kereste, ő az eszmét képtiseite. A gondolatot képviselte,, ő a magyar függetlenség gondolatát szolgálta, /lelkes éljenze's és taps/ és nem jött hala Isten, 3 hatalom első birtokába, sohasem ült a minisz­terelnöki 3zékben, mert a hatalom rendszerint összetöri az embereket* ­Öt a gondviselés apostolÍTÜ3s*idval látta el*, Láttuk saját szemünkkel, hogy a' Szentlélek megjelent, amint, egykor áz apostolok felett tüzes nyel­vek alakjában és azt mondotta nekik, man jegek, hirdessétek áz igét, pia. ment és különböző népekhez ment és saját nyelvükön hirdette a magyar 1­gazságot* /Hosszantartó éljenzés és taps/ Ez. a világkatasztrófa, mely ­ránk szakadt, ismét lehetővé tette azt, hogy a magyar elkezdje a honalapi­tást, ott ahol Árpád kezdte,"amely azt követeli, hogy az öncelusagat fel-, vepye, hogy ne-legyen több gondolat rá nézve, mint a saját függetlensége, önállóságai ez az amit 5 hirdetett nekünk*, Innen van, hogy abben^a kor­ban* amelylyel az ü r isten megáldotta, hogy-valaki nagyot tegyen, neveze­tesjszerepet játszék és a közfigyelmet magáravonja, ast szokták mondani,­hogy ugy nyugszik le binoros fényben, tüzes ragyogásban, mint a felséges nap. 5 75 éves korában nem a lenyugvó nap* hanem a félkelő nap bíborában ragyog* /Hosszantartó lelkes éljenzés és taps/ írem a bú­csúzás gondolatai foglalkoztatnak bennünket, mikor ránézünk, hanem a re­ménység gondolatai/lelkes taps, ugy van?/. Igy fődül, hogy őrá kell tekintenünk,, mint aki hivatva van bennünket.a z ígéret földjére, az igéret földjének irányára rávezetni, hogy ettőlfogva, ettől a kataszt­rófától fogva, amely a foldresujtott bennünket, bezárván a mártírok és„ a tragikus hősök sorát,nagyjaink közül ismét áttérjünk a hőskölteményi hősök korszakára* Magyarország törtmáwnete ne tragédia legyen, hanem hősköltemény,*tele erővel, mindazzal, ami a nagy költeményeket évezre­dekig éltetik.. Ezért, amikor, üdvözlöm," áldom a Gondviselést, mely őt nekünk adta, elpusztítását ámi unsztAtó közéletünkben nem engedte ipeg és megtartotta a ma és a jövendő"feladatai számára, /Lelkes éljenzés/Áld­va legyen ő, áldva legyen a nemzetség, mely adta,„áldva az anya, mely , szülte nekünk és áldva legyen az, aki nehéz küzdelmeiben legbizalmasabb, legmeghittebb barátja, biztatója és táma&a volt, aki idegenből hozott magának, /hosszantartó,meg-megújuló lelkes éljenzés és taps, az egész közönség feláll és ugy élteti Apponyinét/, aki azonban az ő oldalán , •mindazokban az erényekben tündöklik,' amelyekben valaha, am^ajrekért va­laha ,a magyar nagyasszonyokat megemlegették. /Lelkes éljenzés/ és ál-, dott legyen- és a Kegyelmes asszonytól bocsánatot kérek, mert ..le fogom leplezni a Kegyelmes urat - aki bigámiában élt. Áldott lengyen Jászbe­rény kürtös, városa /lelkes .éljenzés és taps/, qpielyben 40 évvel ezelőtt mint agy hóditó fülagény jelent meg^ eljegyezte magának, elvette és bol­dog házasságban élnek majdnem egy félszázadon keresztül, híven tántorít* hatatlanul /lelkes éljenzés/, seöi jó,.sem rossz el nem tántoríthatja őket egymástól és ma is ott látjuk Őket* Áldott legyen a családi ház, áldott ő, áldott a nemzet, mindenki, aki ő£szereti- az ő gyermekeiben, tilkiket az Isten inspiráljon, arra, hogy a nemzetségük az apj^&páldájíbt,legyen?^ előt­tük, mindig az spj^k gondolatával lépjenek a köztérre és soha el ne tán- . torodjának ettől a szellemtől és. az ország gyönyörködjék a gyermekeiben és ünnepelje őt gyermekein végig* Ezzel elmondani valómat elvégezteti. lem tudok egyébét, .mint összekulcsolni kezemet,imára" emelni és Isten áldását őrá mindnyájunkra a nemzetre kérni, /Percekig tartó lelkes éljenzés es taps/ Heményi Irare v. államtitkár, kéri a küldöttségek szónokait, hogy abban a sorrendben üdvözöljék Apponyit, amelyben felkéri őket, APPOSYI ALBERT GRÓF VÁLASZA AZ ÜDVÖZLÉSEKRE. Aáókból a 1 benyomásokból, amelyek ma'reái zúdulnak, lelkem­ben egy érzés domborodik ki fölényes erővel és ez a hála érze­te* Ha csupán magamat tekinteném, megszégyenülve állanék ennyi megtiszteltetés előtt, amelyre, ismervén önmagamat és számos gyarlóságomat, egész őszintén szólva, nem tartom magam méltónak* Dó van,' akire azt átháritsam. Mindenekelőtt a jóságos Úristenre, aki gyermekkoromtól fogva elárasztót: kegyeivel. Ő ültetne be lelkembe és ő tartotta fenn abban életem legfőbb erősségéti áz. én keresztény katholikus hitemetyfr ő engedte bennem nagyranoni a hazaszeretet kiolthatatlan tiszta lángiát* 6 segített az ön ős­ség kísértésének legyőzésére, ő adott erőt. egészséget magas kom romban ós töretlen munkás ágomban. Legyen övé minden magaszta­lás' En aSásatta! és szeretettel leborulva mondok neki hálát ős teszek rolas hitvallást* De mélységes hálával emlékszem meg azokról az emberekről is. akik jótéteményeinek'tudatos közvetítői voltak, drága pora­ikban is áldott szüléimről, akik példával jártak előttem, minden 3 óra tanítót ak és egész életemre kiható boldog, harmonikus gyúr mekkor áldásaiban részesítették. Hálát mondok szeretetteljes ós böles nevelőimnek; a Jézus-társaságbeli atyáknak, akiknek kalks­burgi intézetében hat évet töltöttem ós a hit alaááán szilárd erkölcsi éraést nyertem az álet küzdelmeire, kiváló tudományos előkészítést közpályámra* Hálával emlékszem meg későbbi tanára­imról is, valamint mindazokról, akik gondolkozásom kifejlődésé­re befolyást gyakoroltaik, beleértve azokat, akik lelkenpt a mű­vészetek élvezetére fogókon; ytíwtet ék. Különös hálával tartozom politikai és személyes barátaim­nak, akik jd és ros z időkben meHpttem kitartottak, tanácsaik-

Next

/
Thumbnails
Contents