Napi Hírek, 1921. május
1921-05-27 [0012]
a t . iua^-ai- **•«;.•- -aa jelenti: A kormányzó ..a kü^ügyi^*.iztér . olűíariesztósere megengedte, hogy Breuer Mór sz.k. Déli Vasúti üzleti igazra tó a avód király Q tal 1918 évi áprilia nó H-»n neki adományozott első osztály ú "£a*jfc-rond xiözépkeresztjét- élf ogád ja>és, vizelhesse* § A 1I0VE országos io«.*i»;^port*-.azQve u$c|, wei^ icvagloversenyok, lovásünnepólyek, vidóhi lóversenyek rendezésére, •valamint az urlo.vas-opoH fejlesztésére alakult 1921 június 6-án dél után .-4 órakor a MÓVE dísztermében ./VI J?odmaniczky-utca 45 / évi rendes közgyűlést tar*. |a magyar A*IVÍÜ Szövetség . jahius '5-án, vaj ár u*p. déieioii. vyaor tartV. rendes Svi közgyűlésiét a református tfieológia iiszftermcoeh /Ráday utca 28.11 .em»/ Az elnökség ezúton is kéri a tagokat, hogy a közgyűlésea lehetőleg teljes számban jelenjenek ' meg. A Magyar Távirati Irodának jelentik Bécsből: Ausztria és Magyarország képviselőinek május 24-én tartott megbeszélésén , amelynek célja az volt, hogy a nyugatmagyarországi kérdésbén és az avval kapcsolatban felmerült és a két ország jövőbeli viszonvát érintő kérdésekben egyetértő megoldást találjanak, a magyar részről előterjesztett javaslatokat a magyar küldöttség a következőkben indokolta meg: A magyar kormány annak idején azt az ötletet vetette fel, hogy a saint-germaini és a trianoni békeszerződésok által felvetett nyugatmagyarországi kérdésben Ausztria és Magyarország barátságos tárgyalásokat folytassanak egymással. Erinek az osztrák részről is elfogadott indítványnak az volt a célja, hogy akadályozzák meg azt hogy e kérdés miatt a két állam közöttamelyet évszázados, történelmileg és földrajzilag okadatölt szoros kötelékek fűznek egymáshoz, a viszony megzavart assék, és evvel meggátoltassék, hogy e rendkívül súlyos politikai és gazdasági ínségben, amelynek ideje, fájdalom még egyik félre nézve sem mult el, a két ország egymást kölcsönösen támogas a. A magyar kormány teljes mértékben tisztában van avval, hogy az a megoldás^ amelyre a nyugatmagyarországi kérdés jut, történelmi fordulópontot jelent Magyarország és Ausztria viszonyának tovább fejlődésere és evvel együts általában az uj Délkeleteuröpa viszonyainak kialakulására. Tudatában voltunk ős vagyunk* annak a történelmi felelősségnek, amelyet a későbbi uomeciékek előtt viselnünk kell. ha nem teszünk meg mindent annak megak-Miályozására, hogy a két ország közé éket ver jenek, ame JU? ék szilárd meggyőződésünk szerint a két országot egymástól tartósan elválasztaná és köztük a valóban barátságos viszony fenntartását belátható időre - egy emberöltőre, 3őt még annál is továbi - lehetetlenné tenné. Azok a kísérletek, amelyek eddig ebben az irányban történtek, sajnos eredménytelenek maradtak és egyre közelebb jő az a pillanat, amikor már elmúlik a tárgyalások ideje ós vele együtt az a lehetőség, hogy az Ausztria és Magyarország közé vert tüskét kölcsönös jóakarattal eltávolítsák^ Ezért a magyar kormány e megfontolások alapján kötelességének tartja, hogy Ausztriának formális ajánlatot tegyen, amelynek elfogadásával nézete szerint a tizenkettedik órában még Pl,lehetne kerülni azokat a végzetes következményeket, amelyek különben elemi erővel szakadnának a két országra. Ennek az ajánlatnak a megokolásául azonban néhány általános megjegyzést kell előrebocsátani. Osztrák körökben sürün találkozni avval a felfogással, hogy ott is súlyt vetnek a Magyarországhoz való barátságos viszony fenntartására, azonban nem akarják hinni, hogy oz döntő és tartós módon befolyásoltatnék ama megoldás által, amelyre a nyugatmagyarországi kérdés jut. Magyarország - mondják - a trianoni szerződósben sokkal nagyobb és sokkal kiterjedtebb területeket vesztett el; ezek mellett a veszteségek mellett elenyésző csekély mértékben érinti a magyar nép lelkét, ha egy aránylag kis országcsikot is leszakítanak még az országból. Sajnos', az emberi természetben fekszik az ilyen vakság a kellemetlen lehetőségek iránt; ezzel szembenmagyar részről a legnyomatékosabban utalnak arra, hogy ez a felfogás a magyar mentalitás teljes félreismerésén alapszik. Ninos példa rá a történekben - legalább is Magyarország történelmében - hogy egy területnek az erőszakos elszakitását, amelyet nem a történelemnek valami esetleges: ége egyesített az országgal, hanem évszázados sorsközösség forrasztott hozzá szervesen, olyan könnyedén el lehetett volná viselni és hogy az ilyesmi ne okozott volna tartós elidef enülóst az érdekelt két állam között. Nyugatmagyarország eseében a helyzet még jóval komolyabb. Ebben az esetben Magyarország nem ősi ellenséggel áll szemben, amely becsületes viaskodás után legyőzte ellenfelét ós ráteszi kezét azokra a területekre, amelyekhez holmi jogigényeket vél támaszthatni, hanem egy elyan állammal, amely Magyarországnak évszázadokon keresztül több volt. mint szövotségestársa,amely azonban mégsem tud ellenállni * kiaértesnek, hogy,ki ne használja ezt az alkalmat, amikor területhez juthat annak a szövetségesnek a rovására, akit «x Ja«tju»V -> erővel vivott harcban vele együtt ós egyidőbén sújtottak földhöz, és aki, épp ugy, mint ő ezer sebből vérzik. Magyarországon ezt az eljárást önkénytelenül összehasonlítják Bismarck politikai bölcsességével, aki a győzelmes hadjárat után is lemondott arról, hogy az annak idején önmagától ajánlkozó területszerzés révén lehetetlenné tegye a jövőben a levert ellenfélhoz való barátságos viszonyt és aki bizonyára nem azonosította magát avval a felfogással, amelyet most JSyugatmagyarország esetében látunk tetőre jutni, hogy az ilyen annexio csak egy kis balszerencse, amelyet az illető állam, mint valami könnyű karcolást,hamaresán kiheverhet. /Folytatása következik./
