Napi Hírek, 1921. január
1921-01-02 [0007]
A miniszterelnök válasza Kesmanmbes zéd éra?/ Teleli 1 2á*l gróf miniszternők Hermai^aiks;; üdvözlő beszédére a következőképpen v* la az olt: - Mélyen tisztelt Barát a Imi Hálásan köszönöm a zokat a szép szavakat ós azt & megtiszteltetést, amelyben engem Részesítettek azáltal, hogy itt megjelentek, Megjelenésükben két motaentumnt látok! egyrészt azt ez Összeforráááfct / a kormány ás a,párt között, melyre szükség va«K f másrészt ujabb léépéet o konss-lidáoiÓ felé és annak tüntetőt, hogy azon az ut~n }i 3 & dunk, amelyen viaazajutunk a békés állapotokba^ agy -aktust, amelyet nélkülöztünk az elmúlt szomorú időkben. Annál nagyobb, ífenal Jelentó'aégtelJesebb ez az aktus, mert hiszen egy hosszabb és 0 ly időre tekintünk vissza, amely egyike volt és marad a nemzet legnehezebb időszakainak, minden időkben. Tisztelt Barátom! 'ie a hasonlataidat a természettudományok köréből vetted* aagéáímeg, bogj éM.s rápillantsak vissza* Az uj év ugyanis az idő ünnepe és ebben agyssefíianind'S fejlődésnek ünnepe. Mi mást Jelent az idő, mint a fejlődésnek mérését az ember részéről? Mérőeszközt alkalmaz olyanokra, amiket tulajdonképpen megmérni nan lehet. Mi mása fejlődés, mint maga az élet, ós az újév oz élet ünnepe. Mi meg próbálunk i ehhez az élethez alkalmazkodnak A na mdők megtanítanak arra s hogy milyen gyenge a mi erőnk az életnek, e. fejlődésnek nagy erőihez képest * A fejlődéséhez, amelynek folyását,rend Ját/ emberi észjárásunk szerint törvényszerűségnek nevez zük. Mi* egy nekünk alkalmáé és érthető magyarázatot igyekszünk talál ci olyanra, ami nélkülünk is megvan éa nélkülünk is folyik .és a mit azért kell átértenünk, hogy magunk mewjfudjunk állni benne és hogy követői tudjuk szokat az utakat - a logikát - ^mielyek nélkül mi emberek az életlen nem boldogulunk, >zek a nagy id őJi^egt an it ot 11 ak bennünket arra, hogy csak egy erő van, amely valamicskét megközelíti a természeti és t írté na 1 mi nagy erőt: ez az Összefogó erő a köznek, a nemzetnek egységes akar&te« A nemzetnekXegyaéges, erős akaratával vissza lehat jutnunk arra az útra, amely azokhoz az eseményekhez vezet, amelyek a nemzetnek mindenkoron vezérlő csillagai Voltak. íln azt hiszem, hogyha visszapillan tunkOrra az időre, amit rault évinek nevezünk, akkor ide kell értenünk azt ez iéőt is, ami a mult év Január elseje előtt te" t el, visszahelyezni 8z augusztus elsejéig elkelt időra, vagy talán még távolabbi időpontra, amikor döngettük sornak az uralomnak kapuit, amely bennünket is legyügÖZött ós Magyaror- . szagot romlásba vitte. Sőt én visszavezetem ezt az évet azokra az idő^» re - némi türmászatesség is van benne - amikor mi szegedi munkánkat megkezdtük* Sokan közületek vissza fogják vezetni arra az időre, amikoV" itt raboskodtatok , sínylődtetek éa mikor igy visszapillantunk az elmúlt évre, ekkor ezt kell, hogy mondjam, hogy bizonyos haladást, bizonyos e ősödóst látok és lépésről-lépésre halasunk a konszolidáció felé. Aki igy pillant vissza, annak ez nwggyözéöése lesz* Jsr<m elegendő azonban ess meggyőződés* Szükséges, hogy ez eleven erővé váljék, skars fcerővé a jövőre nézve, mert a munkának még csak nagyon kis része végeztetett el. olyan körülmények között, amelyek nagyon nehezek voltak/ de-amelyek ennek a munkának eredményét még nem engedik teljesen biztossá válni. f A mai napot két szempontból nézem«Az egyik az, hogy egy Óriási általános fejlődési hullám közepén haladunk az egész világ, de különösen a ml világunk, £ur«pának szempontjából nézve* A másik azempont, amelyből ma is előre kell tekintenünk, e magunk működése ebben a nagy fejlődésben/ kormányzatunknak politikája/a mult évben és politikája a jövő esztendőben, w Ha az első szempontot tekintem, azt kell mondanom-és azt kell/hogy lássuk, hogy egy hossza folyamatnak a kellő^s közepében vagyunk, amely hosszú folyamat nem a háborúval kezdődött, hiszen a háború oka i is sok«r» kai előbbre nyplnak, mint 1914 és a háborúnak következményei is sokkal messzebbre fognak visszanyúlni, mint 1921* Mi xaagyarok # talán még későba* ben ismertük fel ezt a folyamotot, mint sokan mások és talán Sokban magunkra vethetünk, mert s«kban hibásak va*yunk: főként abban, hogy egy atrt magyar glóbuson éltünk, éltek legalább nagyon sokan közülünk és aera láttunk sokszor tul határainkon, nem láttunk tél az Ausztriához való viszonyunkon, nem láttuk a mágiánk helyzetét és a magunk jövőjit.mint önálló független nemzetét-, amely független lehet önmagában, amely zárt eroagység, amelynek mindenkor számolnia kell azzal, hogy saját maga találja meg a maga útjait* Talán ne* láttuk ezt eléggé, de hiszen sokan fclyanok, sktk magasabb helyről szemlélték a világ foyyását, nem látták eléggé a bekövetkezendő eseményeket", nem láttsk mindent,ami történt, különben talán más Irányokat vehettek volna ez enfT^pai események. Ma tudjuk mi, és tudja a világ is - legalább is tudhatja, há látni ós tudni akarja - hogy nem mi voltunk.azok, akikrfblIdézői voltát a bajfaak. De tudhatják azt is, hogy M s gyarorssóg vezető fórfia volt az, aki gyödül szegült ellene annak, hogy a szakadás megtörténjék* Más kórdós az, hogy abban a pillanatban fel lehetet t-e tartant azt a lavinát, amelynek a havát oly sokan guritntták lefelé.. De talán a mi feladatunk nem az, hogye múltra t el int síink, hanem az, hogy o Jövőre nézzünk. És talán Sur'pának is ez a f-ladata* Suropa is kell, hogy keresse a maga konszolidációját, ahoíy mi keressük. Ahogy mi belátjuk, bog.- e legfőbb az egyetértés, amire tereké nünk kell, azt hiszem legfőbb ide: e v c lna, hogy Európa is megtalálja azt 8Z utat, amelye^ helyreállítsa ez európai egyetértést, mart különben nem tudjuk, hogy a mai állapotok hrva fognak vezetni* .Suro'pe még nem élte át 1 az ut 0 lsó fázisait a nagy rengésnek* nincs tul az összes nagy vészedéiből, azért itt a legfőbb ideje annak, hogy az uj etrópai egyensúlynak, az egyetértésnek politikája szülessen meg és nem kívánhatok jobbat ííuropánsk az uj esztendőhöz, vjdha Suropa minden fővároséban aíhangzanék az a szó,hogy ' ez legyen a msgáTgízálláe pillanata és a feltámadás alapja, hogy több egyet* értés legyen, ami a világot és a oivillzáoiőt talán az összeomlástól fog.* ja megóvni.
