Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1916

Új otthonunk végleges kialakulását a reményteljes várakozások és a buzgó erőfeszítések hosszú láncolata előzi meg. Az első lökést a tanári kar nemes ambíciója, a tank. kir. főigazgatók évenként elhangzott sürgetése váltotta ki. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint már Wiedermann Károly főigazgatósága idejében a hivatalos látogatások alkalmával újra és újra felmerül a panasz, hogy a íőgim ná/.iurn kopott külsejével, sötét termeivel, ódon berendezésével nyomasztólag hat a tanári kar munkakedvére s kockáztatja a tanítás kellő sikerét. Nincsenek szertárai, amelyek a kor színvonalán álló méreteikkel s könnyen hozzáférhető segédeszközeikkel az intézet knlturmissióját biztosíthatnák; nincsen rajzterme, amelyben kényelem és szakszerű megvilágítás mellett az esztétikai képzés lehetséges volna, nincsen tornaterme, amelyben por- és dohmentes atmoszféra mellett a tömegesebb osztályokat is lehetne foglalkoztatni, nincsenek barátságos, könnyen szellőztethető tantermei, amelyekben legszebb életének javarészét elégedetten és otthonosan tö'thetné el az ifjúság. A szertárak inkább lomtárak voltak, rajztermünkből hiányzott a derű, tornatermünkben gombák tenyésztek. Tantermeink hosz- szúsági és szélességi méretei megfeleltek ugyan, sőt e tekintetben, sajnos, jobb szolgálatot teljesítettek, mint az új főgimnázium termei, de a nehézkes boltívek főleg a reggeli órákban annyira elsötétítettél, a kilátást, hogy kezdetben az ifjak hazulról hozott gyertyákkal, később az intézet 1 — 2 petróleumlámpával igyekezett a bajon segíteni.

Az épület utcai és udvari szárnya tetőtől talpig megérett a lebontásra. A szelek mérgét tovább már nem tudta kiállani. Tetőzete olyan laza volt, hogy a legkisebb szélvihar meptépte üstökét s kíméletlenül leleplezte hajlott oldalbordáit. Ilyenkor mindig kátrány- papir volt a hevenyében alkalmazott flastrom. Az emeleti folyosók nyögtek a boltívek terhe alatt s a falak kifelé dülöngő kedvét összekötő vasrudakkal kellett megfékezni. Az utcai szárnyon elhelyezett fizikai előadóterem menyezetének összekötő gerendái annyira elporlódtak, hogy egyik szilánkját szomorú okulásul jónak láttuk az irattárban elhelyezni. A számadások tanúsága szerint az épület tatarozásával járó kiadások évről-évre növekedtek. Sokszor ráment a tanszer átalány is, úgy, hogy a tanári kart a tanítás modern segédeszközeinek fokozatos gyarapítása már nem is érdekelte.

Ezen sivár körülmények között már Kőhalmi József igazgató tette meg az első lépéseket, hogy a nyomorúságból minél hamarább kikecmereghessünk. Vaszary Kolos hercegprímás és Kohl Medárd segédpüspök a legnagyobb érdeklődéssel s a legmesszebbmenő jóin2