Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1916

lián Károly, VI. о. t.; Berendi Alfréd, kv., Climelár Vilmos, Csárszky Sziláid, np., Kopcsák Róbert, np., Piszcza Ferenc, np., PIskó Ferenc, np., Szabó Béla, Turny László, kv., Uhlik Elemér, Wagner Géza, ZsámbokréLzky Mihály, VII. o. t.; Frankó Dezső, Pil- sák György, np., Stermenszky József, np., Szedenik József, kv., Szvaty József, Vörös György, np., VIII. o. t.

Az otthonmaradottak a tanulmányok háborös vonatkozásainak erkölcsi világába igyekeztek behatolni s igy szolgálták a nagy idők nagy érdekeit A háborös vonatkozások központjában állt a farsangi színdarab, amely rányitott az ifjúság háborús lelkének legnagyobb szükségletére, arra az öntudatos álláspontra, hogy a mindennapi kötelességek harcterén kivivőit, győzelem a legnagyobb győzelem s hogy a harctérhez fűzött ábrándképek kiművelt ész és szív nélkül a bukás örvényébe sodorják az ifjúságot. A természet- tudományi körben is állandó volt a háborús programm : a szabad előadások és felolvasások mind a háború technikájának, földrajzának, hvgieniájának titkaiba nyúltak be s a háború keserűségeitől sok tekintetben elsötétült arcunk itt mindig kiderült, mert láttuk, hogy az ember szellemi felsőbbsége, kulturális haladása a háborúban is tiszteletreméltó s hogy a természettudományok vállain történt az emelkedés felfelé. A Pázmánv-önképzőkör is sokat csöpögtetek a háború tanúságaiból a fogékony lelkekbe. Ünnepélyein az igaz bensőség és lelkesülés szelleme szólalt meg, intve az ifjúságot, hogy az elsekélyedésből, amely a háborúval velejár, emelkedjenek oda, ahol nemzetünk nagyjai küzdöttek, szenvedtek egy szebb jövő előkészítésén. A kör pályatételéleivel kapcsolatban olv olvasmányok jutottak a tagok kezébe, amelyek megbízható kalauzul szolgálhattak a háború nagy útvesztőjében való eligazodáshoz s így az ifjúsági egyesületek sokban hozzájárultak ahhoz, hogy itjaink közül sokan korukat meghaladó érettséggel hordozták lelkűkben az iskola falain kívül tomboló viharok erkölcsi és nemzeti tanúságait. Ez a cél lebegett a kongregációk, a hitszónokok előtt is, akik sok motívumot merítettek a háborúból az ifjú lelkek munkaszeretetének ébresztésére és ébrentartására. A rendes tanítás sem ignorál- hatta a háborút. Alig volt tantárgy, amely példákat, analógiákat nem keresett volna a háború tömérdek ideológiájában. Az Írásbeli dolgozatok tételeit is ez a szellem hatotta át. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy nem emeltünk gátat a körülöttünk lezajló világeseményeknek az iskola csendes műhelyeibe való beszivárgása elé. Mindig megragadtuk az alkalomszerű gondolatot, de csak azért,