Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1916

sokkal is megszerettesse. Nem tartozott a lármás, a nagyhangú történelmi munkások közé, szerény volt itt is. Elismerést nem keresett. Sohse dicsekedett vele, hogy a pőstyéni fürdőn megforduló bolgár cár műveinek buzgó olvasója. Csak akkor tudtuk meg,, mikor kegyelete jeléül sírjára táviratilag a fürdőigazgatóság utján koszorút helyeztetett. Fáradságot nem ismerve gyűjtögette az anyagot, hogy a történelmi vonatkozásokban gazdag felső vidék hagyományait, emlékeit összeszedegesse és mint élvezetes történelmi munkákat vagy gyűjteményt embertársai rendelkezésére bocsássa. A múlt megbecsülése adta kezébe a tollat és vezette „A kiskárpáti emlékek“ írásánál; a tisztelet és hála hazánk egyik nagynevű családja, a Pálffy család, történetének megírásánál. így készült a győri hős, erdődi báró Pálfty Miklós, életrajza és „Eredeti részletek gróf Pálffy család okmánytárához“. Hangyaszorgalommal irt, olvasott, gyűjtött. Kutatásának eredményével, könyveivel gimnáziumunk szorgalmas tanulóit jutalmazta, évenként 20—2b drb. könyvet osztott ki közöttük. Égé; z életének, fáradságos gyűjtésének eredményét, gazdag múzeumát hálából, mert egykor ő is a nagyszombati gimnáziumnak volt a növendéke, a főgimnáziumnak hagyta; a gyűjteményt Sán- dorfy esperessel, az ő földijével, terveinek lelkes felkarolójával rendezte, 7 nagy üveges szekrénybe elhelyezte és még 800 К t jutta tott a hagyatékból két újabb szekrény készítésére.

Mint nagyszombati vikárius és szemináriumi rektor sűrűn megfordult a főgimnáziumban, a konviktusban és a szemináriumban s egy-egy jótanácc3al látta el az életbe készülő fiatalságot.

Tele újabb tervekkel és eszmékkel indult útnak Esztergomba, hogy az érseki helynökség gondjaitól felmentve kedves foglalkozásénak, a történelemnek és gyűjteménye rendezésének éljen. Nem sokáig élvezhette a megérdemelt nyugalmat. Alig egy negyedévi esztergomi tartózkodása után, febr. 27. befejezte munkás és szerény életét,

A főgimnázium hálás szívvel őrzi az ifjúság szerető barátjának emlékét. Egy emberöltőn gyűjtött fáradtságának, múzeumának látása az ifjúságot is hasonló önzetlen, hazafias tevékenységre fogja hangolni. Megőrizzük kegyeletesen emlékét annak, aki múzeumának szerencséskezfí létesítésével nem egy értékes, régi darabot mentett meg az enyészettől s azon szomorú sorstól, melyben az egyházi erede ü régiségek részesülni szoktak, mint a hires Daukó- és Knáuz- féle gyűjtemények, amelyek alapitóik halála után mind idegen kézre'és külföldre vándoroltak a hazai tudomány örök kárára és szégyenére.