Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1915

71

Ebből a kontrollérozó systemából próbáltunk mi kivásni. A karitatív-szakosztály eredményezte, hogy a fiuk kérték, intették, figyelmeztették egymást és a napi fogadalmak első pontja volt: a kötelesség éber megtevése, ha lát a tanár, praeses, édes szülém, ha nem. Nem akarom mondani, hogy a kötelességteljesités erényét évi programmunkba német hatás vagy a háború illesztette be: a kongregáció az egyén nemesítésével a nemzet törzsét, örök fáját nemesíti és mint jó kongreganisták nem átallanánk öklünket mutatni a Jászi- oszkároskodó „magyar“-oknak, mikor a hazáért szenvedő és nemesen meghalni kész kongreganistát lehetetlennek mondják.

Volt gondunk arra is, hogy az ifjúsági Kongregációt elhagyó testvérek teljes ismerettel nézzék a magyar glóbust. Sajtószakosztályunk Sebők Béla előadásában, mit a praeses bőségesen kiegészített, a modern magyar kutyazsinórt, a leibjournalt ismertette. E szakosztályban Oláh József a Szent István társulatról, kath. tudományos és politikai lapokról konferált. A kath. egyház magyar helyzetét ecsetelte Szvatkó Pál a missiókról tartott előadásában. A római kérdést, a hazai missziós területek szomorúan végtelen terét a praeses rajzolta egy előadás keretében.

Ezen eszmékért való lelkesedés harmatját a hitbuzgalmi szakosztály gondoskodása nyújtotta. Vettünk, adtunk másoknak is, szent érmeket, képeket és tagjai lettünk a nagy rózsafüzérnek. Jencsa György volt az ügyes vezető. Elő is adott a kisebb ájtatosságokról.

Nagy Tibor mint az apologeták feje a hitelleDes támadásokat jegyezte napilapokból, folyóiratokból. Jó volt ez. Tágult látókörünk. Sokszor láttuk, hogy még akárhány pogány van szép Magyarországon, mert a katakombákkori meg a protestantizmus vádjai még mindig vesszőparipái a „pápás“ emberek ellenségeinek.

A szent áldozás gondolata, a kötelesség halálig való pontos teljesítése volt ezévi főbenjáró törekvésünk. A kötelességnél többet tenni, már a hősiesség kezdete. l)e meglehet-e ezt a határt vonni? Kedves kongreganisták, ti sohase vonjátok meg! így lesz eredményes ezévi lelki munkánk.

*

* *

A kongregáció egyik szombaton a IV. o. termében, a másikon a kápolnában gyülekezett, mindig 2 órakor. Könyvtár minden szombaton volt. Kápolnai ájtatosságunk volt a rózsatüzér, ciboriummal áldás, a praeses beszédje. Utána mindig gyónás.

Az osztálytermi gyűlések programmját Szolnoki Gyula praefek- tus állította össze. Szavaltunk, monológoztunk, bűvészmutatvány is