Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1915

47

fizetés nem váltott ki a tanárokból minden munkakedvi t. minden energiát ; bár különben a tánári kar működése ellen sohasem hangzottak kifogások.

Igazgatónknak a tanári karral közösen tett lépései elhárították az akadályokat s 1907-ben a gimnázium tanári kara államsegélyhez jutott és tagjai a IX. és VIII. rangosztályba kerülve nemcsak anyagi helyzetükből emelkedtek ki, hanem egyenlő sorba jutva az állami tanárokkal, munkakedvük is megnövekedett.

A második fontos esemény a tanári nyugdij ügye.

Bár az eddig élő gyakorlat szerint a nagyszombati érs. főgimnázium tanárainak nyugdíjra szükségük nem volt, mert szolgálataikért az egyházhatóság megfelelő jutalmazására számíthattak, mégis előfordulhatott volna oly eset is. hogy valaki megrokkanás, megbetegedés cimén lett volna kénytelen abban hagyni a tanári foglalkozást. Erre az esetre meg kellett volna elégednie az egyházmegyétől nyújtott csekély egyházmegyei segitséggel. Ettől annál inkább lehetett volna tartani, minél több, életkorban majdnem egy sorban álló tagokból állott volna a tanári kar.

Hogy ezt a kevéssé kecsegtető jövőt elkerüljék, az igazgató a tanári karral karöltve dűlőre vitte az ügyet. Az érseki főgimnázium belépett tagjaival az országos nyugdij egyesületbe s a főgimnázium, a kir. érs. konviktus megtakarított tőkéinek, valamint a hercegprímás kegyes hozzájárulásának segítségével a megkívánt tekintélyes összeget befizette, a tanárok hozzájárulásuk törlesztésére négy évi haladókot kaptak s ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy az érs. főgimn. tanárai, mint az országos nyugdij- egyesület tagjai, nyugodtan végezhetik kötelességüket s nyugodtak lehetnek az iránt, hogyha bármily véletlen következtében munkakép'elenekké válnának, vagy harminc, illetőleg harmincöt évi szolgálatuk után a jól megérdemelt nyugalomba kívánkoznának, a gimnáziumnak minden újabb