Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1915

Sinkó József.

1885-1915.

yugalomba vonult, elment, itt hagyott bennünket, kilenc éven keresztül volt igazgatónk, bosszú harminc éven keresztül volt tanártársunk, barátunk, nevelőnk és testvérünk az érzés és élet közösségében. Elvesztettük azt, aki sohasem szerette az egyedüllétet, aki a világnál és önmagánál is mindig többre becsülte azt az elvet, amely életének és tanári pályájának koronája lett: quam bonum et ineundum est habitare fratres in unum. Még most is szomorú a szivünk, midó'n távozására gondolunk, arra, hogy miért is kopik, miért őrlődik, miért múlandó minden. Ez a néhány búcsúszó sem egyéb, mint szivünk bánatos kiáltása utána, az után, aki eszével és szivével egészen a mienk volt.

*

* *

A hontmegyei Gyerken, Ipolyság mellett született 1861-ben. Ez alig 600 lelket számláló, már az Árpádok korában fenállott, erős magyarságú, jó módú, oskolájára sokat adó, irni-olvasni tudó, mindig ellenzéki kis falu levegőjében szíttá magába azt a törhetetlen magyar hazafias érzést, mely őt minden szavában, cselekedetében jellemezte. Középiskoláit Beszterczebán)rán, Selmeczen, az esztergomi papnevelő lyceumában végezte s közben, mint növendékpap intézetünkben is töltött egy esztendőt. Theologiai tanulmányokra Simor hercegprímás, aki nagy érdeklődéssel viseltetett személyesen is ismert nagy tehetségű növendéke