Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

31

kell lenniük. Mint prefektus, K. T., azt a kötelmet is vállalod, hogy munkára fogod szorítani növendékeidet s eközben felügyelsz rájuk s oktatni is fogod őket a munkában.

Ez ellen sok prefektus vét. Megelégszenek ugyanis avval, ha csend és rend van a tanteremben, ha mindegyik előtt ott a könyv s füzet, de tovább nem terjed gondjuk, avval már nem törődnek, vájjon komolyan és értelmesen dolgoznak-e. Megengedem, hogy idősb növendékek már nem szorulnak e tekintetben oktatásra, de a kisebbek feltétlenül. Meg kell ugyanis tanítani őket arra, hogy mikor emlézhetnek legkönnyebben, mikor készíthetik legjobban Írásbeli feladataikat, mily tárgyakat tanuljanak legelőbb, melyekkel folytassák stb. E részben értekeznie kell a prefektusnak a tanárokkal is, már csak amiatt is, hogy megtudhassa, mely tanulók szorulnak leginkább segítségére. 1

Ha tehát az imánál abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a növendékek szivébe markoljon s benne a valódi jámborság magvait elhintse, akkor a munkánál neki is minden egyes növendékével együtt kell a munka keresztjét viselnie. Itt se legyen puszta felvigyázó, hanem nevelő.

Számos és gyakran igen nehéz prefektusi keresztek valóságos tál-háza a szabadidő. Nem szólok a körülötte tomboló zajról, nem a felügyeletről, melynek épen ilyenkor kell igen gondosnak lennie, hanem a nevelő kötelmeiről, melyek alól itt sem vonhatja ki magát. Nagyon csalatkoznál, k. t., ha azt hinnéd, hogy elég, ha önmagukra hagyod őket a szabadidőben, nem, mert úgy kell szabályoznod szórakozásukat, hogy valóban valamennyien szórakozzanak; de — s ez a nagy művészet1 2 anélkül, hogy meg zavarnád örömüket s azt akarnád rájuk erőszakolni, ami csak neked szórakozás. Pl. Te üdülnél, ha növendékeid szépen s igen csendesen ülnének, hogy szaladgálnak s torkuk szakadtából kiabálnak — az neked kin; te üdülnél, ha egyesekkel, kik iránt rokon szenvet érzesz — fel és alá sétálhatnál s beszélgethetnél apró-cseprő ügyeikről, de

1 Idősb növendékeknél a nagyobb általános műveltség szempontjából kell a stúdiumot szabályozni. Tehát azt az időt, melyet a tulajdonképeni iskolai tárgyak nem foglalnak le, modern nyelvekre, irodalmi olvasmányokra, a természettudomány egyes ágaira kell fordítani. Ilyen az iskola nem kívánta munkálatokkal növekszik a tudományostevékenység iránti érdeklődés, tágul a látókör, mélyítést kap az iskolai tudás és bontakoznak a lélek szárnyai, mert amit tesz a növendék, az szabad cselekvés. Némelyik igy készíti elő jövő életpályáját.

2 Az üdülési idő kellő értékesítése neveli jórészt szociális erényekre a növendékeket.