Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

jelenlétünkkel rendre szoktatjuk, a bekövetkezhető hibákat megakadályozzuk, a bűnösöket észretéritjük s megjavítjuk. Ugyanis ez a lelügyelet tulajdonképeui célja; hogy megvalősíthassa, személyiségünk egész súlyát kell latba vetnünk. 1

S végül a felügyelet fejezetének befejezésére fogadd meg e tanácsomat. Óvakodjál, K. T., attól, hogy növendékeid előtt azt a prefektust játszad, akit senkifia rá nem szedhet. Hiszen akkor egyenesen felingerelnéd őket a titkos kihágásokra. Mekkora élvezettel vezetnének orrodnál fogva. Hidd el csak, sok olyas fog történni hátad mögött, amiről soha sem fogsz tudni. Igaz ugyan, hogy a jó fegyelem túl jár a legszilárdabb reteszeken és zárakon is, de ne ámítsd magad a jó külső fegyelem sima látszatával. S ha okos vagy, tégy is aszerint. Mondd meg csak növendékeidnek, hogy nem is oly nehéz téged kijátszani, ám aki teszi, az saját kárát vallja. Akkor könnyelmű csinyjeik mögött nem fognak hőstetteket kereshetni.

IV. Prefektusi keresztek.

Most, K. T., oly dolgokat szeretnék tárgyalni, melyek nagyon mélyen vágnak a prefektus szivébe — legyenek bár munkák, avagy igazi keresztek — de amelyek alól kötelességének megsértése nélkül nem vonhatja ki magát. Kereszteknek nevezem őket, és pedig azért, mert ezekhez van kötve a pretektusnak, mint intézeti nevelőnek ama hivatásbeli kegyelme, amelyet mégis csak legtöbbre kell becsülnünk; mert sehol sem igaz annyira, mint a nevelésben: Ha az Úr nem építi a házat., hiába dolgoztak, kik építették. Az Isten kegyelme nyitja meg előttünk a gyermek szivét, de e kegye1 A felügyelet módját illetőleg különféle felfogások vannak. Némelyek (többnyire lanyhaságbf'l és gyávaságból) mindig csak elnézők akarnak lenni mindaddig, mig valami durva rendetlenség nem kényszeríti őket, hogy belenyúljanak, mások ellenben mindig azonnal akarnak „közéjük csapni“. Az utóbbi eljárást nem helyeselhetjük, az előbbit azonban veszedelmesebbnek tartjuk. A növendékek Ítélete dönt; Ítéletük azonban — ha büntetés nélkül hagyja a prefektus a büntetendő cselekményeket — odaterjed, hogy jelentéktelen dolog lehet az, ami előfordult, különben csak szólt volna valamit a prefektus, vagy pedig, hiszen semmit sem vett észre, avagy nem is mert szólni, tehát nem veszedelmes a szabály megszegése ; ez pedig mindenképen baj, mert akkor nem sokára általános lesz a visszaélés. Azt tanácsoljuk tehát, ha nem is büntet a prefektus, de legalább megjegyzéssel, nem helyeslő tekintetével, esetleg megfelelő arcvonással és taglejtéssel fejezze ki nem tetszését. Ne engedjen semmit sem „megnőni“, mert rosszul jutalmaznák türelmét.