Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

18 amellett, hogy szigort ott alkalmazunk, ahol gyorsabban és bizto­sabban vezet célhoz s mindig ott, ahol szükséges. Szükséges pedig ott, ahol tömegek fegyelmezéséről van szó vagy ahol a jó szó mit sem használ; gyorsabban s biztosabban vezet célra a durva, erő­szakos, gonosz, elbizakodott, könnyelmű s makacs gyermekeknél. Ám jegyezd meg: a szigor legelső célja nem az alapos megjavu- lás, hanem a durva szenvedélyek kitöréseinek elhárítása s hogy megfontolásra, higgadtságra vezessük a gyermeket. Majd csak később értik meg az ily gyerekek a jó szót, előbb a helyzet komolyságát kell átérteniök, különben alig lesznek jobb érzésüek. Még nincs meg erre a kellő talaj. Ne ámítsanak, K. T., a könyvek szép min­taképei. Nem azokat a nemes aprodokat hozzák intézetedbe, minő­ket a könyvek festeni szoktak. Nevelő intézetekben, nagy számú növendékekkel szemben nem élhetsz azokkal a míífogásokkal, mi­nőket ott látsz. Azonban ne félj 1 Ha jól alkalmazod a szigort, nem­csak nem lesz visszataszító a gyermekek előtt, hanem szükségesnek, önmagától értetődőnek fog feltűnni. Hiszen épen nekik kell leg­többet szenvedniük, ha nem fékezi kemény kéz az engedetlenséget, a durvaságot, a könnyelműséget s az erkölcstelenséget. Ahol nincs szigor, ott nem a jó, hanem a rossz s romlott elem kerül fölénybe; ezt a tényt nem igen szokták figyelembe venni. Feltételezem, hogy helyesen alkalmazod a szigort. Erre a célra való tekinteten kivül első sorban igazságosság is kell. Ha vala­mennyivel szemben egyenlően vagy szigorú, akkor egyik sem fogja eljárásodat igazságtalannak tartani. Azonban, ha az egyik gyereket mindig csak kemény büntetéssel akarod megjavítani, a másikat ellenben elnézéssel s csak jó szóval, akkor ne csodálkozzál, ha utálják részlehajló szigorodat s téged is.1 Aztán még magasan szárnyaló lélek és jó szív kell hozzá! Magasan szárnyaló lélek! Ez nincs meg a pedans emberben ; előtte a csekélység is olyan, mint a nagy dolog s ami még rosszabb, nem képes észrevenni a csekély dologban a nagyot. Pedig ez rend­kívül fontos a nevelésben. Hisz itt igazában nincs is csekélység, 1 Ha itt (és munkánk egyéb helyein) egyöntetű bánásmódot sürgetünk, azért még nem korlátozzuk az egyéni bánásmódot, csak azt akarjuk mondani, hogy ne vezetesse magát a nevelő javitóeszközeinek megválogatásában a puszta ellenszenv vagy rokonszenvtöl. Absolut egyenlőség nem igazság, hanem igazság­talanság. Az érdemszerinti bánásmód az igazságos; a ssükség parancsolta pedig az észszerű. Oly nevelő, ki igy tesz, nem érdemelheti meg a pártoskodás szemre­hányását.

Next

/
Thumbnails
Contents