Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913
101 ifjúság tevékenységére, mint a n. é. közönség intézetünk iránt tanúsított érdeklődésének fokozására élénkítő hatást gyakoroltak. A rendes gyűléseken felolvasták és megbírálták a benyújtott munkákat, az elhangzott szavalatokat és előadásokat, s itt-ott egyről-másról eszmecserét is folytattak. Díszgyűléseket tartottunk október hó 6.-án, mikor az aradi gyásznap emlékének áldozott a kör, hogy a mi ifjúságunk is le- rójja a kegyelet adóját azon halhatatlanok iránt, kiket a szenvedéssel táplált magyar hazafiúi érzelem a nemzet legnagyobbjai közé sorozott. Külön díszgyűlést szenteltünk a magyar bíboros Ciceró emlékének, midőn Pázmány Kalauza megjelenésének háromszázados évfordulóját ünnepeltük. De nem feledkeztünk meg a gondolatok és eszmék nagy emberéről sem és egy egész ülést szántunk Eötvös József br. érdemeinek és nagyságának ismertetésére, hogy a halhatatlan emlékű puritán író születésének száz éves fordulója nyomot hagyó emléket véssen be az életbelépő magyar ifjúság leikébe. Majd március idusa emelkedik ki körünk történetében, midőn itjaink a magyar honszerelem lobogó világával rendeztek az 1848. év március 15 -i eseményeinek emlékére kettős hazafias ünnepet. Ezeknek egyike a konviktusi színházban folyt le nagy és előkelő közönség előtt, a másik meg verőfényes, napsugaras időben, az ünneplő közönség ezreinek részvételével, a nagyszombati szabadságoszlop virágos kertjében. Az utolsó díszgyűlés június 8.-án folyt le, ugyancsak a konviktusi színházban Jelentőségének különös érdekességet ama mozzanat adott, hogy ifjúságunk szerető Atyjának s az intézet bőkezű pártfogójának: Főmagasságú é3 Főtiszt. Dr. Csernoch János hercegprímásnak, tartozó hódolatát — ha mindjárt szerény keretek között is — e gyűlés keretében akarta — még a szétosztás előtt — kifejezésre juttatni ama nagy s egész Magyar- országot érintő esemény emlékére, midőn a világegyház feje, Krisztus Jézus földi helytartója, Szentséges Atyánk, őt környezetéhez emelve a szent bibor fejedelmi fényével övezte körül. Midőn a nemzet ezrei Esztergomba siettek, hogy a magyar Sión ormán legyenek tanúi a biborkapúcium átnyujtása jelentős aktusának, és hogy az öröm hódolatával járuljanak az új kardinális fenkölt egyénisége elé, mi itthon maradva csendes elvonultságban imádkoztunk : Beatus vir, qui in lege Domini meditatur: voluntas eius permanet die ac nocte, et omnia, quaecunque faciet, semper prosperabuntur. De csekély erőnkhöz képest mi is ki akartuk venni a hódolatból a minket megillető részt s az évzáró ünnepet használtuk
