Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1912

XlX

Mielőtt a királyi várkastély régi és új termeit megnéztük volna, a Hradschin-térről nyíló kilátásban gyönyörködtünk. A Karlsbrücken át az óvárosba tekintettünk; mintha régi német városba, egy Nürnbergbe vagy Rothen- burgba tekintene az ember. Középkori, gótikus vonás van e képen. Mögöttünk a gótstílű Vidtemplom, előttünk a Karlsbrücke gót tornyaival, a Mala Stranan kettő, a túlsó hidfőn az óvárosi hidtorony, benn a városban a Pulverturm, mint valami régi, német birodalmi város ismertető jelei. A Rathaus felől a Teinkirche orma s karcsú tornyai intettek felénk.

Majd a Zlata ulica egykori alchimista házaiba mentünk. Minő apró házak — akár csak valami nagyobb játékszer faházikói, — de csinos, tiszta valamennyi! Kis ablakukból a Hirschgraben-be, a régi királyi vadaskertbe s a Belvedere palotájára néztünk. Tiz órakor megnyílt előttünk a Hradschin belseje. Voltunk a birodalmi és udvari tanács régi termeiben, majd a helytartóság kis irodájában. Elfogultan néztük a szűk, egyszerű butorzatú termeket, honnét világtörténeti eseményeket intéztek, honnét az elkeseredett harmincéves háború indult ki. Újra találkoztunk a kőbevésett kódex nagy Írójával, II. Ulászlóval. Egyenesen ő róla nevezték el a középeurópai késői gótstilű termek unikumát, a Huldigungssaal-t. Minő nagy méretek, hatvannyolc méter hosszú, tizenkét méter széles és boltozatát nagyszerű góthálózat alkotja. »Hiszen ez valóságos Reitschul!« kiáltja valamelyikünk. »Úgy is van ;« magyarázgatja vezetőnk: »Amott, oldalt a széles ajtón lovagoltak be a vitézek a hadijátékokra ezüstös, aranyos szerszámmal, selyem-bársony ruhában. Hej, hogy ügettek itt a szélnevelte karcsú méneken hajlékony és sugártermetű ifjak meg izmos, vállas kemény daliák, hogy rivalltak a trombiták, mikor összezúgtak a versenypárok ! Ma kihalt, csendes itt minden, csupán lépteink zaja kong vissza. Némán tekintenek le ránk

2*