Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1912

Mvi

lom fel őket, mert litániába fognék, csak a legnevezetesebbet, Nepomuki szt. Jánosnak 1683-ban, Nürnbergben öntött érc szobrát emlitem. Vájjon melyikünknek nem jutott volna most eszébe az egyszerű magyar nép megható éneke:

Dicsérjetek, tiszteljétek, ti keresztények,

Igaz jó hívek !

Nepomuczénus szent Jánost,

Istennek hű szolgáját, Krisztus kedves mártírját,

Ki érette megvetette a fájdalmas halált.

Valóban megilletődve álltunk a hid azon helyén, hon- nét a hagyomány szerint a Moldva hullámaiba vetette Vencel királv Nepomuki szt. Jánost.

Sötét éjjel bevetettek Moldva vizébe,

Hogy a király gonoszsága lenne elrejtve;

De csillagok szolgáltak, melyek égből szállottak; Tested körül fényességgel világoskodtanak.

Néztük, néztük a zugóhabokat, mintha állandóan zsolozsmát zengenének Prága dicső védőszentjének. Azután önkéntelenül oda vetettük szemünket, hol e nagy tragédia előzményei játszottak le, a Hradschinra, a királyi várra.

Mintha ismerős kép köszöntött volna ! Mintha a régi Budavárát látnok magunk előtt, Ugyanaz a magaslat, ugyanaz a paiotastil, alant a Mala Strana, akárcsak a régi Tabán meg a Víziváros. És most sorra vettük a Mala Strana bárok polgárházait, melyekből festőién emelkedik ki a zöld kupolás Niklaskirche két karcsú tornyával. De nemcsak ezek, hanem itt is, ott is^ emitt, amott is tündökölnek tornyok. Prágának annyi a temploma, hogy az év minden vasárnapján más és másba mehet az ember! Mi is betértünk az augustinus barátok Szt. Tamás templomába. A bejárat szűk utcájában viaszkgyertyát, rózsafüzéreket árulnak, csak úgy tódul a templomba a nép, mintha búcsú volna. Ügy is van ! A jó tanács anyját tisztelik novenná-