Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1912

a »Brunner Lindwurm «-hoz mentünk. Már a XT. század óta függ le boltozatáról ez a hatalmas, praeperalt kroko- dilus. A falon pedig kerék függ. Fogadásból készitette egy napon 1636. egy znaimi bognár, Bick György frissen vágott fából s még az nap este gurította Znaimból (10 kmre) Brünnbe.

Még a Jakobskirchet kell megnéznünk. Úgy emlegetik, mint a morva csúcsives építészet egyik remekét. Épen ide tekint magas, (92 m.) merészcsúcsú tornya. A gótikus templomok égbe nyúló tornyaikkal, nagy arányaikkal’ s misztikus homályukkal mindig alázatos áhitatra hangolják az embert, Ezt éreztük most is, mikor a magas tizennyolc oszlopon nyugvó csarnoktemplomba léptünk. Imádkoznunk kellett . . . Csak azután néztük a különböző színű kövekből művésziesen emelt főoltárt (Tomola szobrász műve) meg a hatalmas mellékoltároknak Palkó, Vicarf és Korompaitól származó festményeit.

Indulnunk kellett. Utunk az egyik gimnázium mellett vitt el s amint meglátták rucksackos, fölpakkolt diákjainkat, vége lehetett a tanár magyarázatának, minden fej s szem felénk fordult, de meg a kezek is barátságos »Isten hozzádot« intettek.

A »AVien—Bodenbach«~i gyorsvonat egyik külön diákkocsija vitt Prága felé. Alig hagytunk cl a brimni pályaudvart, már is a Zwitta regényes völgyébe kanyarogtunk. A fenyőkoszorúzta hegyoldalak egyre közelebb léptek, alagút alagút után következett, majd az innenső, majd a túlsó oldalon csobogott a Zwitta sötét vize, melyben egy-egy várrom nézegette magát. A morva Svájcban voltunk. Hellyel közzel keskeny sziklás mellékvölgyek nyíltak, lionnét kedves patakok csörgedeztek a Zwittába. Azután, mintha varázsszóra elvágták volna a hegyeket, egyszerre sikon, termékeny rónán, cseh földön voltunk. Jó módról, kultúráról tanúskodó községek mellett robogtunk el. Minő kicsinynek

XI