Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

16

és békét hirdető szavának, a »Pax«-nak súlyt adjon. A bibor színe csakugyan a szenvedések hosszú sorát hirdette a szelidlelkű főpapnak. A felajánlott békét nem fogadták el és az egyházpolitika keserű harcaiba sodorták. Bár elsőnek állt a küzdők közt és csodálatraméltó művészettel használta a szó és toll kettős fegyverét, csalódásoktól megviselt lelkét még szívtelen gyanúsítások is gyötörték . . . /

Élete ellen is törtek és csakis a merénylőtől súlyosan megsebesített hű titkára, Kohl Medard mentette meg életét.

De voltak felemelő napjai is. Primáságának egyik legkiemelkedőbb mozzanata a király koronázási jubileumán való szereplése és az ott elmondott beszéde. Valóban a vallásosság és a hon szeretete ihlette, midőn áldást kérve a királyra és a nemzetre, mely a multat feledte, igy szólt : »Légy üdvöz, felséges királyunk! A vallás és haza szava szólal meg ajkamon, esedezve itt az Űr templomában, hogy fényesen és tisztán ragyogjon szent István koronája homlokodon, hacsak lehetséges, mindig békét sugározva a világ négy része felé; de ha kell, az ezredéves kard élével mint villám sújtva hazánk elleneire . . . Majd a nemzethez fordulva, Te pedig, én nemzetem, haladj rendeltetésed útján előre. Ne hagyd el az Istent, hogy ő se hagyjon el téged. О nélküle, — akitől függ szellemi és anyagi jólétünk, földi és örök életünk, aki nevének hatalma által tartja fenn a népeket, — nemcsak előre nem haladhatunk,' de meg sem élhetünk. Én nemzetem ! A kereszténység bajnoka, véd- bástyája voltál a múltban, őrizd meg vallásod, őseidnek vérével szivedbe Írott nemzeti hagyományaidat, jellemedet, erkölcseidet, melyeknek életet adó ereje e hazában ezer évig fenntartott, mig más, náladnál nagyobb nemzetek el