Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911
12 kát, főleg pedig a rábízott tanulóifjakat. A szegény tanulókat mindenképpen gyámolította, ministránsainak fogadta, másoltatta velők kéziratait, hogy ily módon némi jutalom - díjhoz juttassa őket. Könyörületes szive oly nagy volt, hogy mindenét, még reverenda szövetét is szétosztotta a szegények közt, szem előtt tartva szt. Benedek szabályát: Qui minus indiget, agat Deo gratias. A kiváló tanárra és példás szerzetesre mindjobban figyelmes lett a rend főapátja, úgyhogy már tizenöt évi működés után a győri, a rend legelőkelőbb főgimnáziumának igazgatójává nevezte ki. Kettős feladat nehézségei sú- lyosodtak most vállaira. Vezetnie kellett a nagy főgimnáziumot és kormányoznia a tekintélyes győri bencés székházat. Egész egyéniségét kellett most latba vetnie, szellemi és fizikai erejének teljességét, hogy a vezetése alatt álló intézetekben az »unus esto« elve érvényesüljön, hogy a nevelőtanítás munkája, az ő szelleme, az ő akarata, az ő módszere bélyegét viselje és megmaradjon, sőt fokozódjék a feltétlen tekintélyt és tiszteletet parancsoló unitas, mely a bencés iskoláknak egyik megbecsülhetetlen, ősi sajátsága és mely a városok tekintélyes elemévé teszi a bencés székházakat is. E nagy munkát sikeresen végezte, anélkül, hogy elnyomta volna munkatársainak egyéniségét avagy korlátozta volna működési terüket és nevelői befolyásukat. A kölcsönös szeretet, megértés talaján állottak mind és miután egymást nagyrabecsiilték, a külvilág is megbecsülte őket, székházuk a győri előkelőség találkozója lett. Vaszary Kolos igazgatói érdemeit a legfelsőbb helyről is méltatták, a Ferenc József rend lovagi keresztjével tüntették ki. Tizenhat évi igazgatói működés után pedig a rend egyetemes
