Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1911

hullámzó Balaton partjaira, Keszthelyre vezetlek, kedves Ifjak, egyszerű, csendes, nádfedeles házba. Becsületes szücsmester lakik itt nagyszámú családjával. A mester magas növésű, komoly férfiú, serényen dolgozik, hogy felesége, a jóságos, kedélyes háziasszony megszeghesse a mindennapi kenyeret hőn szeretett gyermekeinek. Itt a pajzán gyermekek közt van az ő jó világa, itt derül fel a nap gondjai közepette, főleg, ha legkisebb fiára, Ferencre esik tekintete. Villogó, fekete szemében a maga szemét, a maga lelkét látja tükröződni, ötletes, elmés szavában pedig a derültlelkű anyának hangját hallja. De az apa örömében ilyenkor a bú fellege is megjelen, ő már a lietvene3ztendőn túl van és a fiúcska még alig egy nehány esztendős. Mi lesz szegényből, ki gyámolítja majd anyját, ki taníttatja a mesterségre nem való gyönge fiút, ha maholnap lezárja szemét a halál? És a kérlelhetetlen kaszás nem kímélte az egyszerű, nádfedeles hajlékot sem, habár az istenesség és jámborság jegyezte rá bélyegét. Az apa meghalt és a nyolc esztendős fiú immár csak az anya gondjaira maradt. Szegény asszony, hogy dolgozgatott napestig a szőlőben, csakhogy legalább azt a