Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
86 szállva omnibuszokon hajtattak a város nyugati kapujához, a honnan reggeli napsugárban s a harmatos rétek mosolygó kosborai között a Harmoniatelepre indult a menet, ahol közös reggeli volt. Minden fölösleges podgyászt a Harmónián hagyva, nekiláttak a botanizáláshoz, úgy, hogy mire a Széprétre értek, már 35 gyűjtött és meghatározott növénytől duzzadt a háti tarisznyájuk. A Szépréten át Vöröskő várába tartottak, amelynek udvarán kiki saját életlapja szerint költötte el rögtönzött ebédjét s egy kis sörrel lemosta az út porát. A herbáriumokat rendbe hozva s tisztes távolba helyezve vidám nótára gyújtottak, amely a gyaloglástól elfojtott életszikrát újra kicsalta. Mindenki mulatott és otthonosan érezte magát. Délután megtekintették a vár földalatti nevezetességeit, s a bástyafokról gyönyörködtek az elragadó kilátásban. Ezután nyilirányban Pila községbe bocsátkoztak le s a Fugelkának felkapaszkodva újra elővették a zöldséges tarisznyákat, amelyekben a botanizálás utolsó állomásán 50 meghatározott növény aludta csendes álmát, hogy a referálás nagy napján újra feléledjen s a latin nevek záporával végleg lehűtse a kirándulás forró izgalmait. Kisebb nagyobb bolyongás után, amelynek az önállóság jegyében utazó szakadárok estek áldozatul, egy patak partján a jövő évi tanfolyam előkészitéseképen a vezető tanár egy vizi siklót boncolt fel, hogy részletekben szemléltesse a csúszómászók különleges s reánk szokatlanul ható, belső szervezetét. A bonetani kurzus után a Harmóniára tértek vissza, ahol közös uzsona volt. Itt Sinkó József igazgató, Fábián János és Hajdóczy János tanárok csatlakoztak a kirándulókhoz. Uzsona után énekszóval a városba, majd társzekereken a vasúti állomásra mentek, ahol stüszerüség kedvéért két őgyelgő cigányt szerződtettek, akik száraz fájuk „reszkető“ húrjával mélyebb tartalmat igyekeztek lehelni a gyorsan pattogó nótákba, amelyek csak a nagy- szombati állomáson némultak el, ahová este 1/2Q órakor érkeztek a kirándulók abban a meggyőződésben, hogy május 14-e a osztálybarátság és lélek egy befő rradás sikerült emléknapja marad még hosz- szú ideig. Jótékonysági ügy. Mindenekelőtt őszintén érzett hálánkat és köszönetünket fejezzük ki intézetünk minden jótevője iránt, kik ifjúságunkat anyagilag támogatni kegyesek voltak: mert ezzel nemcsak lelkűknek.
