Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910

79

Jóska fiának kongreganista társait látta vendégül. Ilyen ízléses jó ebédet se ettünk mindennap. És a jó vendéglős úr minden protestánsunk dacára csakúgy Isten nevében adta. Nagyasszonyunk áldja meg ezerszeresen érte őt, derék nejét s szeretett családját.

A vasárnap este volt a háromnapos utunk fénypontja. Kicsinynek, nagyon is szűknek bizonyult az új városháza nagyterme. Már egy órával az ünnep kezdete előtt tódultak a kongreganisták a Váci-utcába. Mi nagyszombatiak г/% 6 kor értünk oda azon hiszemben, hogy előkelő helyet kapunk, de bizony már csak a teremhez vezető folyosókra szorultunk. Sokan a vidéki küldöttségek közül már egy tagot se tudtak bejuttatni a terembe, átmentek testületileg a ..vigadódba, ahol egy nagy kongreganista, Apponyi Albert gróf, beszélt. Türelmünk mégis célhoz vezetett. Amúgy libasorban egytől egyig mind bejutottunk a nagy terembe, ahonnét azután már se ki, se be. Rekkenő hőség uralkodott a teremben, de nem bántuk, mert amit láttunk és hallottunk, az ezernyi lelkes örömtől sugárzó kongreganisták tábora, a meggyőződés füzében izzó szónokok, az életrevaló praktikus eszmék és gondolatok . . . mélyen belekaptak szivünk húrjaiba és lelkes szeretetre hangoltak Nagyasszonyunk iránt. Büszkék voltunk, kétszeresen is büszkék aznap, hogy Márialeventék vagyunk mi is Felejthetetlen marad a nap emléke, s ahányszor felmerül emlékezetünkben e nap képe, szivünk melegebben dobog Szüzanyánkért s liliomos lobójáért. Hála Szüzanyánknak s mindazoknak, akik közreműködtek e nap létrejöttén.

Kedvező benyomásainkat, a lelkes hangulatot, meg a testvéries érzést nagyban emelte még a társasvacsora. Ritka látvány: Száz meg száz kongreganista, akik most látják egymást először, de úgy közlekednek, olyan fesztelenül, olyan szeretettel társalognak egymással, mintha egy asztalnál nőttek volna fel. Toast toastot követ, melyben az egyes kongregációk egymást éltetik, egymást ünnepük, így fest az igazi kongreganista testvériség.

A hármadnapi programmunk délelőtti pontja az Aquincum meg a hajógyár megtekintése volt. Nem sajnáltuk a fáradságot. Igazán sok érdekes tanulságos látni valónk akadt. Lelkiszemünk előtt megelevenedett az arena, felnyíltak a földalatti ketrecek, melyekből bőgve, vadorditással előtörtek a prédaéhes vadállatok, felvonultak a fegyveres vérszomjas gladiátorok. Hallottuk kardjaik csattogását, a tömeg vad lármáját, a haldoklók hörgését . . . Most néma csend, halotti fátyol takarja le a vérnyomokat.

Délután a borvárosba, Budafokra rándultunk. Érdekes volt vé-