Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
50 gondolatai mélyen szántottak az ifjú szivekben és erősen belemarkoltak érzelmi világukba is. 24 új tag sorakozott ez alkalommal a Szeplőtelen zászlája alá, mig a régi tagok megújították a Szűz Anyának tett fogadalmukat, a VIII. o. pedig Ígéretet tettek, hogy se a párbaj gyenge erkölcsű, gyáva apostolaival, se a „Vakoló társulat“ legényeivel szóba nem állanak. A belélet ápolására, fejlesztésére fordított figyelmünk mellett azonban meg nem feledkeztünk a kongregáció másik céljáról sem. A Mária-Kongregáció a tettek katholicismusának megteremtője melegágya. Nem is érdemli meg a kongreganista nevet, aki nem apostola, úttörője a krisztusi, a máriás elveknek. Előttünk a nagy- szombati kongregáció fényes múltja. Nem vethettünk árnyat rá, amiért is azon voltunk, hogy közvetlen környezetünkben, de még szélesebb körben is apostolkodjunk. A múltban is épen Nagyszombatból indult ki a kongregáció eszméje hóditó útra édes hazánkban. Azzal kezdtük meg apostolkodásunkat, hogy röpiratot küldtünk szét az összes honi kongregációkhoz, melyben kongreganista testvéreinket együttes agitatióra buzdítottuk a kongreganisták hivatalos lapja, a Mária-Kongregáció, érdekében, meg a legjobb itjúsági lapunk, a „Zászlónk“ javára. Hivó szavunk a legtöbb helyen élénk visszhangra talált. A testvérek összefogtak és több mint 3000 új előfizetőt toboroztak hivatalos lapunknak. Nekünk is sikerült Ígéretünket beváltani, hogy a helybeli előfizetők számát megduplázzuk : 110-ről 240-re szöktettük fel számukat. Karácsonykor megújítottuk az agi- tatiót. Eladtunk vagy 400 drb. jóravaló naptárt úgy helyben, mint a szomszéd falvakban. Csak azt sajnáltuk, hogy szélesebb körű mozgalmat nem indíthattunk, mert sok helyütt a keleti vigécek is munkában voltak s holmi lourdesi Boldogasszony cimképpel díszített naptárakat árusítottak, melyek tartalma azonban messze állt a keresztény felfogástól. A naptáreladás mellett újból sikerült több előfizetőt gyűjtenünk folyóiratokra és újságokra. Nagy súlyt fektettünk a „Kis pajtás“ és „Őrangyal“ terjesztésére a fiatalság körében. A könyvterjesztés mellett gondoskoskodni akartunk állandó jó olvasmányokról nemcsak a kongreganisták számára, de, tekintve a kongregáció apostoli célját, mások javára is. Könyvtárunk még csak ezer kötetet számlált, tehát nem lehetett még nyilvánossá tenni. Kiadtuk a jelszót: minden erővel meggyarapitjuk a könyvtárt. Az eddigi egy szekrény mellé május végéig még négyet csináltat-
